Az egyiptomi Újbirodalom (Kr. e. 1550–1069)¹Az írás Shaw 2000 kronológiáját követi (481–489). mozgalmas korai időszakáról részletesen számol be az az önéletrajzi felirat, amely Ibana fia, Jahmesz el-kábi² El-Káb (óegyiptomi nevén Neheb) városa Luxortól 80 kilométerre délre, a Nílus keleti partján fekszik (Snape 2014, 149). sírjában található: tájékoztat arról, hogy a thébai XVII. és XVIII. dinasztiák uralkodói³A hükszószok kiűzése és a XVIII. dinasztia hatalmának megszilárdítása hozzávetőlegesen Kr. e. 1558–1492 között zajlott. A Jahmesz, Ibana fia életrajzában megnevezett uralkodók Szekenenré Ta-aa (kb. 1560), Jahmesz Nebpehtiré (Kr. e. 1550–1525), I. Amenhotep (Kr. e. 1525–1504), I. Thotmesz (Kr. e. 1504–1492) voltak. A szöveg kiadása: Urk. IV, 1.5 –11.15; magyar fordítása: ÓKTCh, 37–39. hogyan űzték ki a hükszószokat⁴Az egyiptomi szövegekben a heqau-haszut – az ’idegen országok uralkodói’ – jelzővel illetett személyek a Második Átmeneti Korban (Kr. e. 1650–1550) Alsó- és Közép-Egyiptom feletti uralmat ellenőrző, feltehetőleg Levante északi területéről származó uralkodók voltak (Mieroop 2021,143–144). Alsó-Egyiptomból, majd hogyan szilárdították meg hatalmukat a levantei és núbiai területek felett, aminek köszönhetően Egyiptom újra egységes állammá válhatott.⁵A hükszószokról és kiűzésükről, továbbá a XVIII. dinasztia felemelkedéséről bővebben lásd Bryan 2003, 205–210; Spalinger 2005, 1–70; Mieroop 2021, 145–153.

Ebben a korszakban élt az a Dzsehuti⁶A név jelentése ‘Thot’ (isten) (Ranke 1935, 407.13). is, akinek életrajzi sztéléje alább olvasható. A sztélé Dzsehuti sírjából (NK 8)⁷Az itteni újbirodalmi sírokat NK (New Kingdom, Újbirodalom) jelzettel látták el, és 1-től 10-ig számozták (Friedman 2001, 108). származik, amelyet Felső-Egyiptomban, a Nílus nyugati partján fekvő Nehenben (gör. Hierakónpolisz)⁸Az El-Kábbal szemben fekvő Hierakónpoliszt a görögök az itteni Hórusz-kultusz miatt nevezték ’a sólymok városának’. A település mai neve Kóm-el-Ahmar (bővebben lásd Snape 2014, 149). Hierakónpolisz feltárásáról és jelentős leleteiről lásd Quibell 1900; 1902, a legújabb ottani terepmunkákról a Nekhen News számol be. építtetett, a Burg-el-Hammam⁹Az arab szó jelentése: ’Galamb-domb’ (Adams 1999, 446). nevű domb felső teraszán. Hierakónpolisz jelentőségét elsősorban a predinasztikus és archaikus korokból származó leletek adják, köztük a Narmer-paletta,¹⁰A neheni templom depozitumából előkerült leletek egyik leghíresebb darabja (Kairó, Egyiptomi Múzeum, JE 32169 = CG 14716) az első birodalomegyesítőt, Narmer királyt ábrázolja, aki a paletta egyik oldalán felső-egyiptomi fehér koronával a fején sújt le ellenségére, a másikon pedig már az alsó-egyiptomi vörös koronát viseli a legyőzött ellenfelek előtt felvonulva (Quibell 1900, XXIX. tábla; a lenti kép forrása: wikimedia.org / Public Domain).



Nehen már az Óbirodalom (Kr. e. 2686–2160) előtt is a terület egyik legnagyobb városa volt, három kilométeres hosszanti sávban foglalva el a Nílus árterét. Bővebben lásd a Hierakonpolis Online oldalát. illetve az egyiptomi sírfestészet legkorábbi példáját szolgáltató 100-as számú sír.¹¹Reeves 2002, 97–100; Quibell 1902, LXXV–LLXXVIII. táblák. Dzsehuti volt az első, aki a domb felső teraszán kezdett sírépítésbe; amint önéletrajzi feliratából kiderül, istenének kérésére.¹²A Dzsehuti és Hórmeni által megkezdett hagyományt I. Thotmesz (1504–1492) uralkodásától egészen XI. Ramszesz koráig (1099–1069, XX. dinasztia) folytatták. A dombon lévő további, konkrét személyekhez köthető sírok – időrendi sorrendben – Hórmeni (NK 7), Rawebenef (NK 4), Hórmósze és felesége Henuta’o (NK 1) nyughelyei (Friedman 2001, 106–107).

Dzsehuti sírja téglalap alaprajzú, boltíves sziklasír, nyugati oldalán szoborfülkével, amelyben a sírtulajdonos, jobbján pedig felesége szobrának maradványai láthatók. Északnyugati falán mellékkamra nyílik, amelyben egy aknasírt alakítottak ki. Felépítményükben hasonló magánsírok gyakoriak az el-Káb – Hierakónpolisz – Edfu régióban.¹³Dzsehuti és Hórmeni sírjairól bővebben: Friedman 2001, 106–112.

Dzsehuti a kőfaragók elöljárója volt, s szakmájában betöltött szerepét tisztségéhez méltó módon nyughelye is tükrözi. Mélyen faragott feliratok és ábrázolások díszítik a sír homlokzatát, a bejárati ajtófélfát, valamint az oldalsó falakat, legszebben kidolgozott eleme azonban a szoborfülke és a mellékkamra bejárata között elhelyezett önéletrajzi sztélé. A sztélé 1989-ben egy sírrablási kísérlet során megrongálódott: feszítővassal próbálták meg eltávolítani a sír falából, ennek következtében jobb alsó része széttört. A restaurátorok munkájának köszönhetően mára sikerült visszailleszteni a letört darabokat.¹⁴A rablásról és a sztélé helyreállításáról bővebben: Johnson 1999, 21.

Az Óbirodalom óta a sírdekoráció fontos részét képező sírsztélék azt a célt szolgálták, hogy megörökítsék az elhunyt nevét és személyét, és biztosítsák, hogy a túlvilágon is részesüljön az adományokból.¹⁵Az újbirodalmi sziklasírokban a sztélét vagy a sír előtti udvaron, vagy a sír belsejében, a sziklába faragva helyezték el. A sírban elhelyezett sztélék másodlagos áldozati helyként is funkcionáltak, ahol adományokat helyezhettek el az elhunyt számára. (Hölzl 2001, 320). A sztélékről bővebben: Stewart 1976–1983. Dzsehuti íves tetejű sztéléjét a sír falába vésték. A lunettában ureuszkígyókkal díszített szárnyas napkorongot ábrázoltak, alatta huszonnégy vízszintes sorban olvasható az életrajzi felirat (lásd alább).

Dzsehuti kortársának és szomszédjának, Hórmeninek is állhatott egy sztélé a sírjában, ezt jelenleg Firenzében őrzik.¹⁶Hórmeni sztéléjéről (Firenze, Museo Archeologico Nazionale, ltsz. 2549) bővebben: Friedman 1997, 7. Hórmeni sztéléjének lunettáját udzsat-szempár díszíti: Hórusz éppé tett szemét jellemzően közemberek ábrázolása fölött jelenítették meg védelmező funkcióban, a közöttük elhelyezett sen-karika az örökkévalóság szimbóluma. Alattuk Hórmeni és a felesége látható, előttük három lányuk mutat be áldozatot. A Dzsehuti sztéléjét díszítő szárnyas napkorongnak szintén védelmező szerepe volt, amelyet azonban főként istenek, illetve az uralkodó felett jelenítettek meg. Alakjuk csak látszólag hiányzik Dzsehuti sztéléjéről: a szárnyak közvetlenül az edfui Hórusz nevét ölelik át, alatta pedig az uralkodó – I. Thotmesz – neve következik, a jelenet így pontosan megfelel a korabeli ábrázolási szabályoknak.¹⁷Az udzsat-szem és a szárnyas napkorong szimbolikájáról bővebben: Wilkinson 1992, 43; 101.

A klasszikus egyiptomi nyelvű feliratot publikáló Kurth Sethe öt egységre osztotta a szöveget: a regnáló uralkodó megemlítése (1–1a), áldozati formula (2–4), Dzsehuti dicsérete (4–7), önéletrajzi elbeszélés (7–18), felhívás az élőkhöz az áldozat bemutatására (18–24). Az alábbi fordítás Wilhelm Spiegelberg másolata alapján Sethe hieroglif átírása és a helyszínen készült fényképek alapján készült.¹⁸Az önéletrajzi felirat hieroglif átírását lásd: Urk. IV, 130.6–133.17.

Lunetta:
A behdeti (edfui), a nagy isten, az ég ura.¹⁹A szárnyas napkorong társítható a behdeti (edfui) Hórusszal – egyúttal pedig a napisten, Ré egyik attribútuma (Wilkinson 1992, 101). Ez a sor kétszer ismétlődik egymásra szimmetrikusan a két szárny alatt olyan elrendezésben, hogy a középen álló „ég ura” kifejezés kapcsolja össze őket.

Sztélé:
(1) Éljen a tökéletes isten Aa-heper-ka-Ré²⁰I. Thotmesz trónneve (praenomen) magyarul: ’Ré ka-lelkének formája nagy’. A név, amelyet a fáraó a trónralépésekor vesz fel, az uralkodó vallási és politikai programját tükrözi, illetve a Rével való kapcsolatát erősíti meg (Beckerath 1984, 27–31.) (I. Thotmesz), akit szeret a neheni Hórusz! (1a) Éljen Ré fia, Dzsehuti-mesz Hái-mi-Ré,²¹I. Thotmesz születési neve (nomen): ’Megszületett Thot, aki felragyog, mint Ré’. A ’Hái-mi-Ré’ epitheton a karnaki obeliszken jelenik meg először az uralkodó neve előtt (Leprohon – Doxey 2013, 97). Mivel az uralkodó nevei mellett nem szerepel az ’igazhangú’ (maa-heru) kifejezés, amely az elhunyt személyek neve után szokott állni (Breasted 1912, 35), feltételezhető, hogy a sír még I. Thotmesz halála előtt (Kr. e. 1492) elkészülhetett. akit szeret Ozirisz!

(2) Királyi áldozat²²A formula (hotep di niszu) adományt takar, amelyet az uralkodó, illetve az ő nevében a helyi temetkezésért felelős intézmény istene tesz az elhunyt lelke számára, és a bevezető szövegrészlet után szereplő istenek, a felsorolás után következő kívánságok, valamint az azokat fogadó személy neve tartozik hozzá (Barta 1968, XIII). A halotti áldozat mitikus gyökerei Hórusz szeméhez nyúlnak vissza. Széth ellen vívott küzdelmében Hórusz elveszítette egyik szemét, amelyet Thot isten meggyógyított – így lett a szem az elrendelt állapot helyreállításának jelképe. Az Ozirisz-mítoszban Hórusz elhunyt apjának, Ozirisznak ajánlja fel meggyógyított szemét, aki áldozati ajándékként elfogyasztja azt és újjáéled. Az áldozat bemutatása tehát az élet megújulását szimbolizálja (Englund 2001, 564). Amunnak, a két ország trónjai urának, Ré-Harahtinak, a Nehenben lévő isteni Kilencségnek és az isteneknek, akik (3) szentélyeik belsejében vannak,²³Dzsehuti korában Amun jelentős isten volt, a thébai dinasztiák ugyanis az ő segítségének tudták be a hükszószok kiűzését, Rével közös alakban pedig birodalmi istenként tisztelték (Wilkinson 2003, 94). Ré-Harahtit, azaz a Két Horizont Hóruszával társított Rét a felkelő nappal hozták kapcsolatba (Wilkinson 2003, 205–206). A Nehenben lévő istenek több ismert Hierakónpoliszhoz köthető sztélé felsorolásában is megjelennek (Hayes 1947, 4–5). A sztélé felirata tehát a korszakban éppen felemelkedő és később birodalmi istenként tisztelt Amonhoz, az újjászületést szimbolizáló Ré-Harahtihoz, valamint az elhunyt helyi isteneihez intéz felhívást. hogy az (evilági) élet után adják áldozati adományaikat, ellátmányukat (4) a tiszteletre méltó Dzsehuti kájának²⁴Az egyiptomi lélekfogalom egyik központi, rendkívül sokrétű eleme, amelyet általában mint ’természet’, ’jellem’ vagy ’életerő’ értelmeznek. A ka az ember születésekor keletkezik, egész életében elkíséri, halála után pedig a sírban él tovább, egyfajta közvetítőként az elhunyt és a neki áldozatot bemutató rokonok között. (Spencer 1982, 58). a nekropoliszban. 

A kőfaragók elöljárója, akit dicsért istene fiatalságában. A király igazgatója (5), aki őrködik a munkák felett, aki jártas a kitűnő dolgok készítésében, elégedett a (6) hivatalnokok között. Említést tesznek nevéről jelleme miatt; nincs hibája ura előtt, nem hagyja el (7) száját hamisság. Igaz szívű az előkelők között.

Azt tettem, amit az emberek szeretnek²⁵Az önéletrajzi elbeszélések két fő eleme az elhunyt pályafutásának és erkölcsös életvitelének bemutatása, mindkettő a társadalomban betöltött pozitív szerepét hangsúlyozta. Az erények felsorolása kijelentések formájában történik, nem narratívában (Lichtheim 1988, 5–6). Az önéletrajzi szövegekről bővebben: Gnirs 1996, 191–241. (8) és az istenek kedvelnek, azért, hogy tartóssá tegyék a sírom az örökkévalóságig és megmaradjon nevem az emberek ajkán (9) az eljövendő éveken át, miután látták az emlékműveket, amelyeket építettem. Készítettem magamnak (10) örömmel teli helyiségeket, a nekropolisz ezen sírját. Szívesen dolgoztak nekem az emberek, (11) nem volt panaszos arc a munka miatt. Kijöttem házaimból (12) hajóm felé, a földjeimre, amelyeket adományként kaptam és műveltem (13) szép ökreim igájával a szántóföldön, amit magam műveltem (14) a temetőben lévő sírom számára. Az istenem az, aki elrendelte nekem ezeket; azt tettem, amit kedvel az ő ka-lelke, (15) ő mutatta meg nekem, hogy a felső teraszon építsek tartós sírt.²⁶Szó szerint: Ő oktatott engem a maradandó felső sírral kapcsolatban. A két ország urának kedveltje voltam. (16) Ő adta, hogy szívükbe zárjanak az emberek és hogy szeressen az én istenem – tette pedig mindezt kiváló (17) jellemem és hatékony ügyeim miatt. Nem találják hibámat az emberek között, (18) nem csaptam be senkit az ő dolgaiban.

Ó, minden tisztító pap,²⁷Az uab-pap a legalacsonyabb rangú papi tisztség volt (Shafer 1998, 11–12). minden felolvasó pap,²⁸A heri-hebet – felolvasó pap – recitálta a rituális szövegeket a szertartásokon (Shafer 1998, 12). minden írnok, (19) valamennyi előkelő , valamennyi közember, az emberiség egésze, az élők, akik a földön vannak, aki (csak) elhalad emellett (20) a sír mellett,²⁹Az emberiség rang szerinti megszólítása: pat (’elit’, Wb. II, 447:10), rehit (’közemberek’, Wb. II, 447:9), henememet (’az emberiség egésze’, Wb. III, 114:8). Korábban időbeli kategóriákként értelmezték a fenti kifejezéseket, eszerint a pat az „előttünk járó” holtakat, a rehit a jelenleg élő embereket, a henememet az eljövendő generációkat jelenti (Renouf 1887, 77). dicsérjétek és szeressétek városi isteneiteket, amíg a földön jártok! Hagyjátok örökül hivatalaitokat gyermekeiteknek! (21) Hasonlóképpen, mondjátok el ezt az áldozati formulát, (22) amely ezen a sztélén található az Ozirisz, a kőfaragók elöljárója, (23) az igazhangú Dzsehuti kája számára, aki tiszteletre méltó a nagy isten előtt. Mondjátok ki nevemet, amely hatékony a ti számotokra.³⁰A holtak emlékének ápolása az élők feladata volt. Az elhunyt azért kéri a sír mellett elhaladókat, hogy recitálják az áldozati szöveget, hogy a kimondott szó ereje révén valóra váltsák azt. Mindezért cserébe az elhunyt a túlvilágon történő jótékony közbenjárást ígérte az élők számára (Edel 1944, 2–3). (24) Kiszélesítettem az áldozati oltárom útját 1092 méterrel.³¹Szó szerint 21 het en nuh egységgel. A het en nuh 100 könyöknek felelt meg (Wb. II, 223:12), ebben az esetben  tehát 21×100 könyök távolságról van szó. 1 könyök körülbelül 0,52 méter volt (Wb. II, 120:3), a szöveg tehát nagyjából 1092 méteres távolságot említ. Érdekesség, hogy Hatsepszut Deir el-Bahariban lévő felvezetőútja is majdnem ekkora – 2000 könyök, azaz 1050 méter. (Bietak 2012, 26). Az „áldozati oltár útja” kifejezés értelmezése bizonytalan.