A Kheirón Klub lexikona folyamatosan bővül, nézz be gyakran!
Kr. e. 31-ben, az actiumi hegyfoknál lezajlott tengeri ütközet. Octavianus, a későbbi → Augustus császár itt győzte le ellenfeleit, Marcus Antonius római hadvezért és Kleopátrát, Egyiptom uralkodóját. A csatát korszakhatárnak tekintjük: a köztársaság korának lezárultával itt kezdődik a római császárkor.
Római tisztségviselők, szerepük főleg a köztársaságkorban volt jelentős. Ők osztották szét például a gabonát a szegényeknek, ők felügyelték a piacokon az árakat és a mértékegységeket. Ők ellenőrizték az épületek állapotát is, és megbírságolhatták a közrend ellen vétőket.
Az ókoriak szerint az általuk ismert világ déli peremén élő nép, amelynek neve „égett arcúak”-at jelent: otthonukban ugyanis állandóan erősen sütött a nap. Maga a Nap, Héliosz is szívesen látogatott el hozzájuk.
A görög mitológia egyik legnagyobb hérósza, Thetisz istennő és a halandó Péleusz gyermeke. A trójai háború egyik főszereplője – engesztelhetetlen haragjáról szól Homérosz eposza, az → Íliász.
Egyiptomi város a Nílus torkolatában.
→ Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón király alapította Kr. e. 331-ben, miután Egyiptomot is meghódította. Itt állt az ókori világ hét csodájának egyike, az alexandriai világítótorony (Pharosz), és a Muszeion néven ismert könyvtár és tudományos kutatóintézet.
Nagyméretű, öblös testű, kétfülű edény.
Bort, olajat és vizet tároltak, illetve szállítottak benne. Az egyik leggyakoribb edényforma, díszített példányait a lakomákon használták.
→ Zeusz és Létó fia, Artemisz ikertestvére. Úgy mesélték, Létó Déloszon szülte meg gyermekeit, ez a sziget lett aztán Apollón tiszteletének egyik központja. Úgy tudták Apollónról, hogy az élet nagyon sok területén lehet találkozni vele: tudott járványokat támasztani és megfékezni, ő volt a Múzsák vezetője (tehát jelen volt a művészetekben és a tudományban), de jóslatokért is sokszor fordultak hozzá.
Tisztelték az etruszkok (Aplu néven) és a rómaiak is (itt Apollo volt a neve).
→ Zeusz és Héra gyermeke. Harcias, vad istenség, akit leggyakrabban fegyvereivel együtt ábrázoltak. Az Íliász szerzője úgy mesélte, hogy Arész részt vett a trójai háborúban is. Az egyik csatában Diomédész meg is sebesítette a halhatatlan istent. Aphroditéval való szerelméből több gyermeke született, egyes történetek szerint Erósz is az ő fia. Hellászban csak néhány helyen volt temploma, ugyanakkor róla nevezték el az athéni Areioszpagoszt (Arész-domb), ahol Athén egyik politikai testülete ülésezett.
A rómaiak Mars néven tisztelték.
Mitikus hősök, akik közösen utaztak Kholkiszba, a Fekete-tenger partjára, hogy megszerezzék az Aranygyapjút. Útjukat többen is elmesélték, a ránk maradt művek közül a legjelentősebb Apollóniosz Rhodiosz Argonautikája. Ez a bűvös gyapjú képes volt felvirágoztatni a területet, ahol őrizték. Útjuk során rengeteg kalandba keveredtek, megpihentek Lémnosz szigetén, ahol csak nők éltek, és megszabadították a vak jóst, Phineuszt az őt zaklató hárpiáktól. Mire céljukat elérték, néhány társukat elvesztették, ez történt a híres hőssel, → Héraklésszel is. Küldetésüket végül a varázserejű királylány, → Médeia segítségével teljesítették. Az Argonauták közé számos híres hős tartozott, például → Iaszón, a vezetőjük, Orpheusz, a dalnok, vagy Péleusz, → Akhilleusz édesapja.
Létó és → Zeusz lánya, → Apollón ikertestvére. Szűz vadászistenség, a természet úrnője, és mint kiváló harcos, a háborúba induló ifjak segítője is. Hatalmas és szigorú istennő: könyörtelen volt az ifjakkal, akik versenyre keltek vele vagy szerelmére vágytak, és leányokkal, akik megszegték neki tett szüzességi fogadalmukat. Ugyanakkor Artemisz a természet megújulásáról gondoskodó anyaistennő is, az esküvő és a születés egyik védelmezője. A vajúdó asszonyok őt hívták segítségül.
Épített szentélyekben és a városoktól távolabbi ligetekben, forrásoknál egyaránt tisztelték. Legnagyobb szentélye a kis-ázsiai Epheszoszban volt. A rómaiak Diana néven szólították, és az etruszkok is tiszteltek egy Artume nevű istenséget.
→ Zeusz és Métisz istennő leánya; úgy mesélték, hogy teljes fegyverzetben pattant ki apja fejéből.
Bölcs szűz istennő, a mesterségek, a női munkák (például a fonás és szövés) védnöke. Ugyanakkor harcias istennő is: számos görög hős (pl. → Héraklész, Odüsszeusz) támogatója. Ő Athén városának védőistene.
Pallasz Athénét gyakran ábrázolták hosszú ruhában, sisakosan, lándzsát és pajzsot tartva, jellemző álllatával, a bagollyal.
A rómaiak Minerva néven tisztelték.
A titán Iapetosz és Klümené gyermeke, Prométheusz testvére. A → titánok és olümposzi istenek harcában Atlasz a szülei nemzedékét segítette, ezért → Zeusz büntetést szabott ki rá: vég nélkül a vállán kell tartania az égboltot – terhe alól egy rövid időre → Héraklész mentesítette, aki átvette a súlyt, míg Atlasz elhozta neki a Heszperidák almáit. Atlasz bűnhődésének helyszínét, bár különféleképpen, de mindig a lakott világ peremén képzelték el (ahogyan a Heszperidák kertjét is), például az észak-afrikai Atlasz-hegység közelében, amely az Atlanti-óceánhoz hasonlóan róla kapta a nevét.
Korábbi nevén Octavianus (Kr. e. 63 – Kr. u. 14), Julius Caesar unokaöccse és fogadott fia. Az első római császár (Kr. e. 27 – Kr. u. 14).
Lásd még az → Actiumi csata szócikket fent!
Lásd → Liber és → Dionüszosz.
Egyiptomi istennő, akit jellemzően macskaként vagy macskafejű nőalakként, ritkábban oroszlánként jelenítettek meg. Ez az ábrázolásmód az istennő kettős természetére utalt: hívei felé szelíden, védelmezőn fordul, ellenségeire azonban vérszomjasan lecsap. Legnagyobb temploma az alsó-egyiptomi Bubasztiszban, a Nílus-deltában volt. Kultuszában fontos szerepet kapott a tánc és a zene, gyakran ábrázolták kezében csörgőhangszerrel (szisztrummal). A macskákat az istennő szent állatainak tekintették, és egész Egyiptomban nagy tiszteletben tartották őket.
Hosszúkás alakú, félköríves lezárású tér, amelyet kocsi- és lóversenyek számára alakítottak ki. A latin szó ugyan „kör” jelentésű, de a római circus a mai atlétikai centrum rekortánpályájához hasonló: a fogathajtóknak és lovagló versenyzőknek itt kellett körözniük, miután jeladásra elhagyták (a mai boxnak megfeleltethető) carcerest. Középen húzódott a pályát kettéválasztó spina, amelyen obeliszkek és más emlékművek is sorakoztak, a versenyzőknek a két végén pedig oszlopokat, metákat kellett megkerülniük. A római császárkor évszázadaiban a circus a szórakozás (és szórakoztatás) egyik fő színterévé vált, hiszen a pályát akár több tíz-, sőt százezer fő befogadására alkalmas nézőtér vette körül.
A római köztársaság legfőbb tisztségviselője. Egy évre választották, és egyszerre két consul volt hivatalban. Békeidőben együtt irányították az államot, háborúban ők voltak a hadsereg főparancsnokai. Julius Caesar, majd → Augustus uralkodásától kezdve már nem volt valódi hatalmuk, a cím névlegessé vált.
Az egyik legfontosabb görög szentély és jósda, amelyet → Apollón isten tiszteletére emeltek. Minden negyedik évben többnapos ünnepséget rendeztek itt, ahol a → poliszok képviselői zenei és sportversenyeken mérték össze tudásukat.
Római tisztségviselő, akit egy meghatározott feladat ellátására jelölt ki a senatus hat hónapra, többnyire katonai vészhelyzet esetén. Rendkívüli, de nem korlátlan hatalommal rendelkezett (a néptribunus megvétózhatta döntéseit), és habár funkcióikat átvette, a többi tisztségviselő letölthette mellette hivatali idejét. Dictatorok megbízására elsősorban a köztársaságkorban volt szükség, majd a császárságot megelőző évtizedekben a politikusok adott esetben vissza is éltek a tisztség jelentette hatalommal.
Az egyik legfontosabb görög isten, → Zeusz és a halandó Szemelé fia. Őt tudták jelenvalónak a borban, az eksztatikus mámorban, és ő volt a színház istene is. Gyakran ábrázolták szőlővel, borostyánkoszorúval. Kíséretét → mainaszok és szatüroszok alkották. A rómaiak Bacchus néven tisztelték.
A szerelem és a vágy megtestesítője. A szót azonban köznévként is használták, ami éppen ezeket a fogalmakat jelenti. Erósz isten nevét tehát így fordíthatjuk magyarra: Vágy, Szerelem.
Származásáról többféle történetet meséltek. Az egyik szerint Aphrodité és → Arész gyermeke, az egyik legfiatalabb olümposzi isten. Mások viszont úgy tudták, hogy Erósz már az idők kezdetén jelen volt, sőt nélküle a világ létre sem jöhetett volna – tehát a legősibb istenségek egyike.
Általában szép, szárnyas ifjúként vagy kisfiúként ábrázolták.
Önálló temploma kevés helyen volt, legtöbbször Aphroditével együtt tisztelték. A rómaiak Amornak nevezték.
Itália középső részén élő ókori nép. A Kr. e. 8. századtól virágzó és gazdag városokat hoztak létre; a legfontosabbak Vulci, Caere és → Tarquinia. Itália nagy területén megvetették a lábukat a mai Bolognától Nápoly környékéig. Élénk kereskedelmi és kulturális kapcsolatban álltak a föníciaiakkal és a görögökkel – a görög festett vázák jelentős része például Etruriában került elő.
A Kr. e. 4. századtól Róma sorra elfoglalta az etruszk városokat, és az etruszkok néhány évszázad alatt beolvadtak a római birodalom népei közé. Latin nevüket (Tusci) a mai Toszkána, a görögöt pedig (Tyrrhénoi) a Tirrén-tenger őrzi.
Görög drámaíró, a Kr. e. 5. században élt és alkotott. Aiszkhülosz és Szophoklész mellett egyike annak a három tragédiaírónak, akiknek alkotásai fennmaradtak. Művei többnyire mitológiai témájúak, melyek gyakran foglalkoznak az emberi érzésekkel és kapcsolatokkal. Élete során közel száz drámát írt, melyekből mindössze tizenkilenc maradt ránk.
Kr. e. 7. században létrejött vázadíszítési eljárás. Az alakok feketén jelennek meg az edény vörös vagy sárga háttere előtt. Ezeket a színeket nem festékkel festették; összetett égetési eljárás eredményeként kerültek az agyagedényekre.
Ezt a technikát számos görög városban használták, például Korinthoszban, Spártában és Athénban. Elterjedt az → etruszkok lakta Etruriában is, például Vulciban, Caerében és → Tarquiniában. Kr. e. 560 körül hosszú időre Athén lett a feketealakos vázafestészet vezető központja.
A városok központi terei, a római kultúrában a közélet egyik fő színhelye. Piacként, a közösség életét meghatározó gyűlések helyszíneként egyaránt működhetett, egy városban akár több forum is lehetett. Görög megfelelője az agora.
Rettentő külsejű, veszélyes lények: úgy mesélték, kővé dermed, aki rájuk pillant. Többnyire kígyóhajú nőnek ábrázolták őket, gonosz vigyorral, a szájukból kilógó nyelvvel és éles agyarakkal. A Gorgó-fejnek védelmező erőt tulajdonítottak, ezért gyakran látni ilyeneket tárgyakon, épületeken.
Eredetileg sporttevékenységek végzésére, edzésre és versenyzésre szolgáló tér, amelyet gyakran fáktól ölelt környezetben, patak vagy forrás közelében alakítottak ki. A mai sportpályák elődje. A szó a „meztelen” jelentésű görög melléknévből ered, a sportoló ifjak és férfiak ugyanis ruhátlanul futottak, birkóztak, atletizáltak. Gyakran egész komplexumként működött: nemcsak öltözők, hanem oszlopos folyosók, termek, fürdők, szentélyek, de még tanulószobák is tartoztak hozzá. A sport alapvető szerepet játszott az ókori nevelésben, így a gümnaszion több volt puszta sportpályánál, a testmozgás mellett beszélgetések és a tanulás színterévé is vált – innen ered a mi gimnázium szavunk is.
Kr. u. 117–138 között volt a római birodalom uralkodója. Elődje, → Traianus császár a rátermettsége miatt választotta utódául. Uralkodásának időszakát a birodalom fénykorának tekintették. Mielőtt császár lett volna, hadvezérként és főtisztviselőként dolgozott, például → Pannoniában is volt helytartó.
→ Zeusz nővére és felesége, az istenek királynője. Vannak közös gyermekeik (például → Arész), de kapcsolatuk nem volt felhőtlen. A görögök úgy mesélték, hogy Zeusz hűtlensége gyakran kiváltotta Héra dühét. Haragja olykor a Zeusz által kiszemelt halandó nőkre hullott, máskor a nászokból született hérószokra, például → Héraklészre. Héra a házasság védelmezője, de egyben városvédő, az egész közösség jóllétét biztosító istenség is. Leghíresebb szentélyei Argosz és Szamosz városa mellett voltak.
Az ókoriak vele azonosították Rómában Iuno, Etruriában pedig Uni istennőt.
A legnagyobb görög hérósz, → Zeusz és Szemelé fia. Hatalmas tettei közül főleg arról a tizenkettőről meséltek, amelyet féltestvére, Eurüsztheusz király szolgálatában kellett elvégeznie. Ezt a „tizenkét munkát” ábrázolták az egyik legfontosabb görög szentélyen, az olümpiai Zeusz-templomon. Az istenek végül a soraikba fogadták. A görögök tehát úgy tudták, Héraklész Öregséget (Gérasz) és Halált (Thanatosz) is képes volt legyőzni.
Az első görög történetíró, kb. Kr. e. 485–424 között élt. Hisztoriai (Kutakodások) című műve a görög–perzsa háborúk történetét örökíti meg. Ehhez a szóhoz kapcsolódik a történelem latin neve: historia.
A görögök úgy tudták, hogy a halhatatlan istenek és az „egynapig élő” emberek mellett hérószok, hősök is éltek. A hérósz egyik szülője isten volt, a másik ember, például → Héraklészé → Zeusz és egy Szemelé nevű lány. A hérósz ezért halandó, de emberfölötti tettekre képes. A nagy embereket, mint például → Nagy Sándort hérószhoz hasonlónak tekintették.
Hosszúkás alakú, félköríves lezárású tér, amelyet kocsi- és lóversenyek számára alakítottak ki. A görög szó a „ló” és „futás, futtatás” főnevek összetétele. Lásd még a → circust is!
Görög költő, az első, akinek ismerjük a nevét. Őt tekintik az → Íliász és az Odüsszeia alkotójának, de egyáltalán nem biztos, hogy mindkét eposznak ugyanaz a szerzője. A hagyomány szerint Homérosz a Kr. e. 8. században élt.
Északon, az ismert világ határán élő nép, amelynek neve „Boreaszon túliak”-at jelent: az ókoriak úgy hitték, hogy a hüperboreusok a Rhipaia-hegységen túl laknak, amely Boreasz (az Északi Szél) otthona volt. A viharoktól érintetlen, mindig napos terület lakosait boldognak és békésnek képzelték, akiknél → Apollón is szívesen vendégeskedett.
Görög hős, az → Argonauták vezetője. Nagybátyja, Peliasz, elküldte egy lehetetlennek tűnő küldetésre, az Aranygyapjú megszerzésére. Kapott ugyanis egy jóslatot, hogy uralmának az az ember fog véget vetni, aki csak egy sarut visel, és ez a leírás Iaszónra lett igaz. Iaszón ezért legénységet toborzott a görög világ hőseiből, és útra indultak az első hajóval, az Argóval. Feleségül vette a küldetésüket segítő → Médeiát, akivel kapcsolatuk végül tragikus véget ért.
Görög eposz (hosszú, hexameteres költemény), amelyet a hagyomány egy → Homérosz nevű költő művének tart. A tíz évig tartó trójai háború döntő szakaszát beszéli el. Középpontjában a legnagyobb görög harcos, → Akhilleusz haragja és annak következményei állnak.
Félig ló, félig emberi lények, akik általában erdőkben, sziklás vidékeken élnek és vadásznak. Az ókoriak szerint a kentauroknak vad és részeges természetük volt, de Kheirónt – klubunk névadó kentaurját – bölcs és barátságos nevelőnek tartották.
Nagyméretű, széles szájú, kétfülű díszedény. Elsősorban bor és víz összekeveresére használták. A görögök ugyanis a bort legtöbbször vízzel vegyítve itták.
Széles szájú, kétfülű ivócsésze, formája a gyümölcsöstálra emlékeztet. Gyakran díszítették kívül, a fülek által közrefogott sávot, és belül, a kör alakú képmezőt (a tondót) is.
A legio a római hadsereg fő szervezeti egysége volt. A császárkori hadsereg többnyire 25–30 legióból állt, és minden legióba 5–6000 katona tartozott. A legióknak saját, ezüstből készült csapatjelvényei voltak, amelyeket rúdon hordoztak és sasnak (aquila) neveztek – még akkor is, ha bikát, kecskebakot, esetleg oroszlánt ábrázolt!
A római vallás egyik istene, a görögök → Dionüszosz és Bakkhosz néven is tisztelték, a latin Bacchus név is innen ered. A bor és a mámor képzete kapcsolódott hozzá, ünnepein színházi előadásokat is rendeztek. Szobrokon és pénzeken gyakran ábrázolták borostyánkoszorúval és szőlőfürtökkel.
→ Dionüszosz női kísérői. Nevük „őrült” viselkedésükre utal, rokon az „őrültnek lenni” igével. Általában állatbőrt és borostyánkoszorút viselve ábrázolták őket, gyakran szatüroszok társaságában. Eksztázisban kiáltozva, táncolva tisztelték Dionüszoszt.
Sírhelyül vagy síremlékül szolgáló, nagy kiterjedésű építmény, amely szabad téren áll. A mauzóleum a halikarnasszoszi Mausszóleionról kapta nevét, amelyet ebből a célból a káriai uralkodó, Mausszólosz emeltetett a maga és családja számára. Szintén ismert példája a római Angyalvár, amely eredetileg → Hadrianus császár sírhelye volt. A megnevezést nem csupán az ókori és európai épülettípusokra használjuk – mauzóleum például a petrai Al-Khazneh vagy az agrai Taj Mahal.
A görög-római mitológia egyik leghíresebb varázslónője. Mágikus képességeivel segített megszerezni az → Argonautáknak az Aranygyapjút, mivel szerelmes lett → Iaszónba, az Argonauták vezetőjébe. Miután Iaszón elhagyta, Médeia fájdalmában megölte Iaszón új feleségét és saját gyermekeiket.
Médeia alakja változatos formában jelenik meg az antik irodalomban, a különböző szerzők megjelenítették szerelmes lányként és nagyhatalmú boszorkányként is. Kiemelkedik ezek közül a gyermekgyilkos Médeia alakja, a romlott, bármire képes nő példájaként.
Görög nevén III. Alexandrosz, makedón uralkodó és hadvezér (Kr. e. 356–323). Mindössze 33 évig élt, de hatalmas birodalmat hozott létre, amely Hellásztól Egyiptomon és Perzsián át egészen az Indus folyón túlig terjedt. Halála után a birodalom több részre szakadt szét. Bővebben a Portrégalériában olvashatsz róla.
A legmagasabb hegy Görögországban, az ókori Makedónia és Thesszália határán (legnagyobb csúcs 2917 méter). Ma is nehéz feladat feljutni a csúcsára. Az antik hagyomány szerint a hegy tetején állt az istenek palotája – ezért hívják őket olümposzi isteneknek.
Egy Olümposz hegység a Mars bolygón is található – ez a Naprendszer legmagasabb ismert hegye: 21283 méter.
Ókori kikötőváros, Róma legfontosabb tengeri kereskedelmi és hadikikötője a Tiberis folyó torkolatában.
Római tartomány (→ provincia). Legnagyobb része a Dunántúl területére esik, kisebb részei további hat mai országban találhatók meg. Legnagyobb magyarországi városai ma is a legfontosabb központok közé tartoznak: Scarbantia (Sopron), Savaria (Szombathely), Brigetio (Szőny), Aquincum (Óbuda-Budapest) és Sopianae (Pécs).
Görög történetíró, filozófus (kb. Kr. u. 45–125). Párhuzamos életrajzok című művében a görög és római történelem jeles személyiségeit mutatja be. Leírásaiban a történeti adatok mellett részletesen mutatja be az egyes alakok jellemét, tetteik mozgatórugóit.
Két fő jelentése van: város és városállam. A görög poliszok, például Athén, Spárta vagy Milétosz ugyanis önálló államként működtek (például gyakran háborúztak egymással), hiszen az ókorban nem létezett egységes Görögország. Egy város és a körülötte lévő régió tartozott hozzá (Athén esetében például az attikai félsziget).
A városállamok virágkora a Kr. e. 8-4. század volt. Később valamelyik birodalom foglalta el őket, és onnantól városként éltek.
Poliszok az etruszk kultúrában is voltak (például → Tarquinia).
Ókori város Nápoly közelében. A Vezúv kitörése pusztította el Kr. u. 79 őszén. A kiömlő vulkáni hamu néhány óra alatt sok méteres réteggel borította be és így konzerválta a települést. Emeletes házak is fennmaradtak, sőt megőrződtek bennük a falfestmények, a bútorok és a használati tárgyak is.
A Római Birodalom tartományainak megnevezése, amelyek területe Itálián kívül esett (pl. Aegyptus, → Pannonia). Közigazgatási egységként működtek, élükre külön helytartót neveztek ki. Sok provinciában egy vagy több legio is állomásozott.
Római tisztségviselő, aki az állami kiadásokat és bevételeket ellenőrizte. Ő felügyelte az államkincstárat, valamint hadjárat esetén a hadizsákmány elosztását. Eleinte két quaestort választottak, de a feladatok sokasodával a számuk is egyre nőtt: később akár már negyvenen is viselhették ezt a tisztséget.
A mitikus hagyomány szerint Romulus alapította meg Rómát Kr. e. 753-ban, és ő lett a város első királya is. Romulus a trójai királyok leszármazottja. Őse, Aeneas elmenekült a görögök által elfoglalt Trójából, és hosszas bolyongás után Itáliában alapított új hazát.
Ívelt, fogóval ellátott kaparókés, amely az ókori görög-római sport- és fürdőkultúra alapvető kelléke volt: kanál- vagy lapátszerű formája arra szolgált, hogy a bőr felületéről eltávolítsák az olajat és az izzadságot. Többnyire bronzból vagy más fémből készült.
Íróvessző, amely tollként és radírként egyaránt funkcionált. Egyik, hegyes végével a viasszal borított írótáblába írtak, a másik, tompa végével pedig elsimítani tudták annak felületét.
Igéző hangú mitikus lények, akik a halálba csábították a szigetük felé hajózókat. Általában madártesttel és fiatal női arccal ábrázolták őket.
Nagyméretű, függőlegesen felállított kő- vagy falap, amelyet gyakran karcoltak, véstek, faragtak, festettek, azaz díszítettek képpel, felirattal. Sztéléket általában valamilyen eseményre megemlékezésül, illetve istenek, hérószok, uralkodók tiszteletére állítottak, vagy éppen síremléknek.
Az → etruszkok egyik legnagyobb városa. A mitikus hagyomány szerint névadója, Tarchun alapította meg a tizenkét etruszk város szövetségét, később pedig két leszármazottja is király lett Rómában. Tarquinia a Kr. e. 4. évszázad végéig jelentős központ maradt, és híres volt kerámiájáról.
Róma folyója; mai olasz neve: Tevere. Nevét a hagyomány szerint Tiberinusról, egy albai királyról kapta. Már a város mitikus őstörténetében is fontos szerepet játszott: a majdani alapítókat, → Romulust és Remust még csecsemőkként vetették ebbe a folyóba, ám megmenekültek, mert a víz a partra sodorta őket. Tiberist folyamistenekre jellemző módon fekvő pozícióban, szakállasan, kezében bőségszaruval ábrázolták.
A görög mitológiában az istenek második nemzedéke: Gaia (a Föld) és Uranosz (az Ég) gyermekei, hat isten és hat istennő; gyakran azonban az ő leszármazottaikat (pl. Prométheusz, → Atlasz) is így nevezték. A titánokat az ókoriak vad, törvényt nem ismerő és hatalomra éhes isteneknek képzelték: szüleik uralma után egyikük, Kronosz szerezte meg a hatalmat. Gyermekei, a harmadik istengeneráció tagjai – élükön → Zeusszal – letaszították őt a trónról és az alvilágba űzték a titánokat, akik azonban fellázadtak ellenük. Harcuk az olümposziak végérvényes győzelmével zárult.
Római császár, Kr. u. 98 és 117 között uralkodott. Nem ősi római családból származott, Hispaniában született. Sikeres hadjáratai eredményeként az ő uralkodása alatt érte el a Római Birodalom a legnagyobb kiterjedését. Maga választotta ki az utódját, →Hadrianust.
Kr. e. 525 körül forradalmian új vázadíszítési eljárást találtak fel Athénban. Az alakok vörösen jelennek meg a fekete háttér előtt, éppen fordítva tehát, mint a hagyományos → feketealakos vázákon. Ezeket a színeket nem festékkel festették; összetett égetési eljárás eredményeként kerültek az agyagedényekre.
Ezt a technikát sokáig csak az athéni fazekasok ismerték, így városuk a Kr. e. 5. század végéig a görög vázafestészet vezető központja maradt.
Görögül egyszerre jelent idegent és vendéget. Xenosznak tekinthettek mindenkit, aki nem a saját közösségük tagja volt, azaz éppúgy lehetett barát mint ellenség. Az általános szokás szerint a messziről érkező ismeretlent megbecsült vendégként illett fogadni: ételt és szállást adtak az érkezőnek, és lehetőség szerint továbbsegítették úticélja felé.
A görög vallás leghatalmasabb istene. A görög istenek jelentős része az ő gyermeke volt. Jellemző fegyverének a villámot tekintették, palotáját az → Olümposz hegy tetején képzelték el.
© Palladion Műhely│Adatkezelés│Sütik│Impresszum
Grafikus illusztrációk: www.freepik.com; www.canva.com