Levél Básztetnek

Nehézségi szint

2.9/5

Az ókori egyiptomiak egyik legkülönösebb szokása volt, hogy nemcsak saját halottaikat, hanem az általuk tisztelt állatok testét is mumifikálták, majd hatalmas állattemetőkben helyezték őket örök nyugalomra. Az állatok sírhelyéül kialakított, föld alatti katakombák még ma is íbiszek, páviánok, macskák, krokodilok és egyéb teremtmények földi maradványainak millióit rejtik.

A Tuna el-Gebel-i állattemető egyik járata.
Fotó: © Richard Barnes / nationalgeographic.com

Bizonyos állatokat (például kutyákat vagy kismajmokat) azért mumifikáltak, hogy a síron túl is hű társaik lehessenek gazdáiknak, más példányokat (kacsákat, libákat, galambokat) élelemnek szántak a sírtulajdonos túlvilági lakomájához. Az állatmúmiák jelentős részét azonban fogadalmi ajándékként adományozták az isteneknek: mivel egyes állatokra a különböző istenek földi megnyilvánulásaként tekintettek és az istenek lelkét látták bennük, a múmiákról azt feltételezték, hogy közvetíteni tudják könyörgéseiket a túlvilági hatalmak felé. Ez a vászondarab például egy Thothoz írt levelet őriz, amelynek szerzője az isten szent állatát, az íbiszmadarat kéri meg: járjon közben az érdekében, hogy el ne veszítse a munkáját.

Thot istenhez írt démotikus levél múmiavásznon
© The Trustees of the British Museum / CC BY-NC-SA 4.0

Mi ezúttal nem Thothoz, hanem a macskafejjel vagy macska formájában ábrázolt Básztethez fordulunk. Bebalzsamozott és múmiapólyába tekert macskákat – az istennő szent állatait – nem csupán a sivatag homokja őriz, hanem a világ nagy múzeumai is. Ez az együttes a londoni British Museum gyűjteményét gazdagítja: érdemes megfigyelni a múmiapólyák bonyolult mintázatát és az állatok ábrázatának egyedi festését!

Római császárkori macskamúmiák
© The Trustees of the British Museum / CC BY-NC-SA 4.0

A macskamúmiák elkészítése komoly szaktudást igényelt, de egy egyszerűbb változat megalkotásával azért mi is megpróbálkozhatunk: nem kell hozzá más, csak néhány papírguriga, krepp-papír, festék, ecset, filctoll, olló és ragasztó.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Első lépésként vágjunk tetszőleges méretre néhány papírgurigát: ezekből lesz majd a macskák teste. Érdemes jónéhány hosszú csíkot vágni a krepp-papírokból is, hogy legyen elegendő pólyánk a múmiák körbetekerésére.

 
Ezután kezdődhet is a munka: a pólyát tekerhetjük vízszintes csíkokban, vagy rendezhetjük őket függőlegesen illetve átlósan; a múmiapólya lehet egyszínű vagy többszínű, kereszt- vagy hálómintás is.

A hálóminta kialakításához a két kezdőcsíkot egymással ellentétes irányban, átlósan illesztjük a papírgurigához, majd sorra rakjuk melléjük az újabb csíkokat, miközben fentről lefelé haladva óvatosan összefonjuk őket (érdemes vigyázni, a krepp-papír könnyen szakad).
 
 
Ha kész van a pólyázás, következhet a „balzsamozás” (az ókori Egyiptomban persze épp fordított volt a sorrend 😉 ). Balzsamozóolajként decoupage-ragasztót használunk, és alaposan átkenjük vele a macska testét: ez ad némi tartást a krepp-papírnak, a múmiának pedig antikolt külsőt kölcsönöz.
 
 
A macskamúmiáknak egyedül a fejét formázták meg. Mi is ezt fogjuk tenni, mégpedig nagyon egyszerűen: behajtjuk a guriga végének egyik oldalát, aztán ráhajtjuk a másikat, és meg is van a két macskafül.
 
 
Hérodotosz szerint az egyiptomiak a balzsamozás során hetven napon át szárították a testet – szerencsére a decoupage-ragasztó néhány óra alatt megköt, és már festhetjük is rá az arcot, a kiegészítőket, akár még feliratot is.
 
 
Az istennőnek szánt levelet a guriga nyitott végén át tudjuk elrejteni a macska testében, és amikor a múmiát karton „talapzatra” állítjuk, a levél is biztonságba kerül.
 
 
Jól gondoljátok meg, mit kértek Básztettől, hiszen könnyen lehet, hogy az üzeneteteket kétezer év múltán avatatlan szemek pásztázzák majd egy múzeum falai között!
 
 

© Palladion Műhely│AdatkezelésSütikImpresszum
Grafikus illusztrációk: www.freepik.com; www.canva.com