Az ókori egyiptomiak egyik legkülönösebb szokása volt, hogy nemcsak saját halottaikat, hanem az általuk tisztelt állatok testét is mumifikálták, majd hatalmas állattemetőkben helyezték őket örök nyugalomra. Az állatok sírhelyéül kialakított, föld alatti katakombák még ma is íbiszek, páviánok, macskák, krokodilok és egyéb teremtmények földi maradványainak millióit rejtik.

Bizonyos állatokat (például kutyákat vagy kismajmokat) azért mumifikáltak, hogy a síron túl is hű társaik lehessenek gazdáiknak, más példányokat (kacsákat, libákat, galambokat) élelemnek szántak a sírtulajdonos túlvilági lakomájához. Az állatmúmiák jelentős részét azonban fogadalmi ajándékként adományozták az isteneknek: mivel egyes állatokra a különböző istenek földi megnyilvánulásaként tekintettek és az istenek lelkét látták bennük, a múmiákról azt feltételezték, hogy közvetíteni tudják könyörgéseiket a túlvilági hatalmak felé. Ez a vászondarab például egy Thothoz írt levelet őriz, amelynek szerzője az isten szent állatát, az íbiszmadarat kéri meg: járjon közben az érdekében, hogy el ne veszítse a munkáját.

Mi ezúttal nem Thothoz, hanem a macskafejjel vagy macska formájában ábrázolt Básztethez fordulunk. Bebalzsamozott és múmiapólyába tekert macskákat – az istennő szent állatait – nem csupán a sivatag homokja őriz, hanem a világ nagy múzeumai is. Ez az együttes a londoni British Museum gyűjteményét gazdagítja: érdemes megfigyelni a múmiapólyák bonyolult mintázatát és az állatok ábrázatának egyedi festését!

A macskamúmiák elkészítése komoly szaktudást igényelt, de egy egyszerűbb változat megalkotásával azért mi is megpróbálkozhatunk: nem kell hozzá más, csak néhány papírguriga, krepp-papír, festék, ecset, filctoll, olló és ragasztó.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Első lépésként vágjunk tetszőleges méretre néhány papírgurigát: ezekből lesz majd a macskák teste. Érdemes jónéhány hosszú csíkot vágni a krepp-papírokból is, hogy legyen elegendő pólyánk a múmiák körbetekerésére.