Kassandra

Az olympiai Zeus-templom jósai Pelops és Oinomaos kocsiversenyének előkészületeit figyelve nemcsak Oinomaos bukását, hanem Pelops dinasztiájának sorsát is előre láthatták: a győztes ifjú megölte Myrtilost, ellenfele kocsihajtóját, aki halálában átkot szórt gyilkosára. Ez az átok előbb Atreus és Thyestés, majd Agamemnón és Aigisthos történetében vált valósággá, végül Orestés anyagyilkosságában teljesedett ki. E „jós férfiak” azonban¹Ahogy Pindaros nevezi őket a 8. olympiai ódában (2. sor). – a fennmaradt görög irodalomban – sehol sem nyilatkoznak erről az átokról, sem jóslatként, sem az események utólagos magyarázataként. A Pelopidák átkát és vérbűnnel, csalással, hűtlenséggel terhes sorsát egy nő nyilatkoztatja ki Aischylos Agamemnón című tragédiájában: Kassandra, a trójai királylány.

Kassandra és Apollón

Kassandra Agamemnón rabnőjeként (ágyasaként) érkezik Argosba, és színpadra lépése után sokáig szótlan marad. Amikor megszólal, akkor sem a többi szereplőhöz fordul, hanem – isteni megszállottság állapotában – Apollónt szólítja meg, majd miután magához tér, a karvezetővel folytatott párbeszédben kibontakozik saját tragédiája.²A darabot Kr. e. 458-ban mutatták be. Agamemnón Kassandrával együtt a 783. sorban érkezik meg, Kassandra először az 1072. sorban szólal meg. A jelenet értelmezéséhez lásd Fraenkel (1962) kommentárját, továbbá Mitchell-Boyask 2006 (korábbi irodalommal: 270. n. 2.); Mason 1959, 84–86. Kassandra hallgatásáról: Taplin 1972, 77–78; Pillinger 2019, 31–43.

Kassandra: A jós Apollón adta ezt a tisztemet.
Karvezető: Mert, bárha isten, vágy sebezte őt, azért?
Kassandra: Szemérem tartott vissza eddig szólanom.³„eddig szégyelltem ezeket elmondani”, „a szemérem tartott vissza attól, hogy elmondjam ezeket” (προτοῦ μὲν αἰδὼς ἦν ἐμοὶ λέγειν τάδε)
Karvezető: Míg jó sorunk van, mind csak büszkébbek vagyunk.⁴Hozzávetőleg: „kényesebb az ember, ha jól megy a sora” (ἁβρύνεται γὰρ πᾶς τις εὖ πράσσων πλέον), vö. Fraenkel 1962, 554 (ad loc.)
Kassandra: Birkózva értem rám lehelte szent kegyét.
Karvezető: S miként szokás, utódért egyesültetek?
Kassandra: Igértem Loxiasnak és becsaptam őt.
Karvezető: Mikor tiéd volt immár jósművészeted?
Kassandra: A polgároknak mind a bajt kitártam én.
Karvezető: És Loxias haragja meg se büntetett?⁵A ’Loxias’ Apollón egyik mellékneve, a loxos ’ferde, elhajló’ mellknévből; az isten ’nem egyenes’, kétértelmű jóslataira szokták vonatkoztatni.
Kassandra: E vétkem óta senki nem hisz énnekem. (1202–1212)⁶Devecseri Gábor fordítása

Kassandra utalásszerűen beszél, de világosan kiderül belőle, minek köszönheti különleges tudását: Apollón birkózott vele (1206: nem annyira „érte”: „birkózó volt nagyon” – ἀλλ’ ἦν παλαιστὴς κάρτ’), és ez az érintkezés már eldöntötte Kassandra sorsát („rám lehelve kegyét”– ἐμοὶ πνέων χάριν). A lány beleegyezett az együttlétbe (1208: „beleegyezvén” – ξυναινέσασα), de végül mégsem adta át magát az istennek.⁷Dillon (2010, 6) másképp (véleményem szerint rosszul) értelmezi a szakaszt: szerinte Kassandra már jósnő volt, amikor Apollón beleszeretett. Viselkedése nem maradt büntetlenül: jóstudást kapott ugyan Apollóntól, de egyszersmind az átkot is, hogy soha senki ne higgyen szavának.⁸Mivel Aischylos a legkorábbi forrása ennek a történetnek, felmerült, hogy az ő újítása: Mitchell-Boyask 2006, 273 (hivatkozással). A vallástörténet ismeri a képzetet, amely szerint a jósnő (papnő) az isten menyasszonya ill. szeretője. Az istenséggel háló jósnőről számol be Hérodotos a lykiai Patarában (Historiae I.182); feliratos források szerint az isten „ágyasának” (παλλακή) nevezték a papnőket Trallesben (lásd Latte 1940, 13–14). Kurt Latte (Latte 1940, 15–16) Kassandra történetét ezen anatóliai rítusok mitikus reflexiójának tartja. A delphoi-i Pythia Apollónnal való kapcsolatát illetően is megfogalmazódtak hasonló értelmezések, lásd Latte, uo. 17–18; Norden 1903, 143–145 (számos szöveghellyel); Dodds 2002, 73–74; Dillon 2010, 5.

Kassandra szépsége

Bár a hősök világában a lányok és asszonyok mind szépek, mégis fontos hangsúlyozni, hogy Kassandra gyönyörű volt – Homéros „Priamos legszebb lányának” (Ilias XIII.365) és „az arany Aphroditéhoz hasonlónak” (XXIV.699) mondja. Nem véletlenül jutott éppen ő a fővezérnek, Agamemnónnak zsákmányul.⁹Mason 1959, 81. Ez magyarázza Apollón vágyát is, aki a félbeszakadt egyesülést felemás ajándékkal bünteti. Kassandra szépsége tehát, bár ellentmondásos módon, közvetlen összefüggésben van jóstudásával. Ez az aphroditéi szépség tűnik fel sok ábrázoláson is, különösen azokon, amelyek Aias gaztettét jelenítették meg.

Kassandra és Aias

Az Iliupersis (Ilion feldúlása) című eposz a legkorábbi mű a görög irodalomban, amely megemlékezett arról, hogy Kassandrát, amikor a város elfoglalása utáni zűrzavarban Pallas Athéné szentélyébe menekült és a Palladionba (Athéné szobrába) kapaszkodott, a „kisebbik” (a lokrisi) Aias elráncigálta onnan a szoborral együtt.¹⁰Lásd Davies 1989, 74–79. Az Iliupersis nem maradt ránk. Tartalmának összefoglalása (más ciklikus eposzokéval együtt) Proklostól származik (aki valószínűleg egy Kr. u. 2. századi grammatikus volt). Proklos Chrésthomathia című művének összefoglalása Phótiosnak, a 9. századi konstantinápolyi pátriárkának köszönhető (Bibliothéké 318b–322a). Az eposz datálása vitatott; Proklos egy Arktinos nevű milétosi költőnek tulajdonítja. Martin West (2012, 238) a Kr. e. 7. század 2. felére helyezi. Finglass (2015, 346) óvatosabb, nem tartja kizártnak a 6. századi keletkezést sem. Ez esetben Stésichoros Iliupersisével is egykorú lehet. A mítoszok mindenesetre, amelyeket a ciklikus eposzok elmesélnek, jóval régebbiek, ezért keletkezésük időpontja nem határozható meg. Kassandra alakjáról a görög és latin irodalomban: Pillinger 2019. Egy templomi menedékkérő bántása súlyos szentségtörésnek számított, és a görögök meg is akarták büntetni az elkövetőt, de végül Aias maga menekült Athéna oltárához, hogy elkerülje a megkövezést. Az istennő azonban Poseidón segítségével bosszút állt: a görög flotta hazatérőben viharba keveredett, Aiast pedig elnyelte a tenger.¹¹Proklos, Chréstomathia; Euripidés, Trójai nők 65–97; Apollodóros, Epitomé V.22; Pausanias X.26.3; Odysseia IV.499–511. Hogy Aias vétkét kiengeszteljék, a lokrisiaknak rendszeresen kellett lányokat küldeniük az ilioni Athéné szolgálatára, lásd Kallimachos Aitia fr. 35 Pfeiffer. A szoborba kapaszkodó Kassandrát és a rátámadó Aiast peloponnésosi és attikai mesterek előszeretettel ábrázolták a Kr. e. 6. század első felétől kezdve.¹²Peloponnésosi darabok: Kypselos-láda (Pausanias V.19.5); korinthosi oszlopkratér töredéke Delphoiban (Payne Nr. 1453; vö. Touchefeu kommentárját, 1981, 350); pajzspántok (Olympia B 1801; Delphi 4479, lásd Touchefeu 1981, 342; Nr. 48–49 és 350; Kunze 1950, 161–162. Ie; IVb; XXIXγ; XLVIIγ, L bis α; Paloetti 1994, 961. o. nr. 48–55). A jelenetet (más trójai témákkal együtt) kb. Kr. e. 560-tól kezdik ábrázolni az attikai feketealakos vázafestészetben: Shapiro 1990, 127–128.

Peloponnésosi pajzspántokon és a legkorábbi attikai feketealakos vázaábrázoláson a karddal támadó Aias és a pajzsát védőn emelő Athéna között Kassandra ruhátlanul látható.¹³A legkorábbra datált attikai ábrázolás a C-festő csészéje, Kr. e. 570–560. British Museum 1885,1213.11 (B 379). (A képen megjelenő szirénről: Chamay–Bothmer 1987, 63: „ominous observer”. Szirének láthatók a Princeton-festő egyik vázáján is: Chamay–Bothmer 1987). Pajzspántok: lásd előző jegyzet. Bár a század második felében egy sor (egyazon műhelyhez köthető) vázakép készült, amelyek felöltözve ábrázolják, a teljesen meztelen vagy csak a vállát és hátát fedő köpenyt viselő Kassandra nem tűnt el az ikonográfiai repertoárból.¹⁴A Princeton-festő műhelyéhez köthető vázákon Kassandra egészen kis méretű és testét ruha fedi. Ezek datálásáról: Jackson 1996/97, 55–56. A szkhéma később is használatos volt, lásd uo. A század utolsó évtizedeire keltezett feketealakos vázákon Kassandra meztelen (vagy köpennyel éppen csak fedett) teste Athéna hatalmas pajzsa alatt (olykor részben a pajzs mögött) látszik a karddal támadó Aias és az istennő között összekuporodva.¹⁵Jackson 1996/97, 56. Pallas Athéné ábrázolása is változott: a feketealakos vázák támadó, nagy méretű Athénáját kis méretű Athéna-szobor váltja fel; dél-itáliai darabokon az istennőt és szobrát is megjelenítették (ez utóbbira példa: British Museum F160), lásd Matheson 1986, 101 és 105–107; Paoletti 1994, 969; Mason 1959, 83; Connelly 1993, 90. és Mazzoldi 1997, 16. Kr. e. 5. századi vörösalakos vázákon Kassandra csupasz teste még hangsúlyozottabb lett. A Nápolyban őrzött úgynevezett Vivenzio-hydria ábrázolása talán a legmegdöbbentőbb ebből a szempontból: a mester a királylány fedetlen testét frontális nézetben festette meg.¹⁶Nápolyi Régészeti Múzeum 81699 (Touchefeu 1981. nr. 44; BAPD 201724). Jackson a C-festő csészéjével együtt nyolc meztelen Kassandrát számol össze, és megállapítja, hogy a meztelenség valamilyen foka csak igen ritkán hiányzik a képekről (1996/97, 57 és n. 14. és 58. o. 1. táblázat).

Ruhátlan nőábrázolás a képzőművészetben

A ruhátlanság azért annyira feltűnő és különös ezeken a képeken, mert az archaikus görög művészetben meztelen női testet ritkán ábrázoltak. Attikai vázaképeken hetairák, prostituáltak és dionysosi tébolyban lévő nők (mainasok) fordulnak elő ruhátlanul,¹⁷Bonfante 1989, 558–562. Feketealakos vázákon: hetairák, mainasok és nymphák, lásd Jackson 1996/97, 57 és 64 (példákkal). Meztelen hetairák és mainasok ábrázolásairól a vörösalakos vázafestészetben, és ezek összefüggéséről Kassandra ábrázolásaival: Cohen 1993, 39–41. A geometrikus művészetben meztelen férfi- és nőalakok is előfordulnak halotti szertartást ábrázoló jeleneteken, lásd Bonfante 1989, 549; Becatti 1968, 578; Dümmler 1901, 415–416. A meztelen női test ábrázolásáról a görög művészetben: Müller 1906, 140–170; Becatti 1963, 578 és 580. mitológiai jeleneteken hősnők meztelenségére csak elvétve akad példa. Atalanté – sportoló fiúkhoz hasonlóan – teljesen vagy csaknem teljesen meztelenül jelenik meg sok fekete- és vörösalakos attikai vázán, amelyeken Péleusszal való birkózását festették meg, máskor egyedül, atlétaként, esetleg versenyfutásra készülve látható.¹⁸Atalantéról: Boardman 1984; Bonfante 1989, 559. Egy korinthosi amphorán (Kr. e. 6. század közepe) a thébai királylány, Isméné látható fedetlen felsőtesttel, amikor Tydeus rajtakapja őt szeretőjével, Periklymenosszal. A történetről lásd Krauskopf 1990, 798; vö. Bonfante 1989, 561. A Niobidák meztelen ábrázolásáról: Robertson 1975, 319. Braurónban és más attikai Artemis-szentélyekben talált edényeken fiatal lányok rövid chitónban, esetenként meztelenül futnak vagy táncolnak.¹⁹Kr. e. 6. század vége, 5. század első fele. Kahil 1965 és Kahil 1977 (reprodukciókkal). Két archaikus kori ábrázoláson Proitos király őrülettel sújtott lányait sejtik, akiknek ruhája derékig vagy még mélyebben leomlik, lásd Kahil 1994, 523. nr. 1 és 3. A meztelenség és a hiányos ruházat lányavatási szertartásokhoz köthető peloponnésosi tárgyakon is megfigyelhető.²⁰Scanlon 2002, 98–120.

A női meztelenség irodalmi példái

A görög eposzban és drámairodalomban is találunk jeleneteket, ahol hősnők felfedik testüket, vagy leveszik ruhájukat. Az Ilias XXII. énekében Hekabé mellét felfedve könyörög a harcra vágyó Hektórnak, hogy maradjon a várban, ne menjen ki Achilleus ellen megvívni.²¹Ilias XXII.79–89. vö. Bonfante 1989, 547 és 560 (a meztelenség vagy hiányos ruha gyengeségüket és sebezhetőségüket jelzi). Ugyanezzel a gesztussal és hasonló szavakkal próbálja Klytaimnéstra Orestés gyilkos szándékát elhárítani.²²Aischylos, Áldozatvivők 896–898; Euripidés, Élektra 1206–1216. Klytaimnéstra az anyagyilkos Orestést ábrázoló képeken is gyakran fedetlen mellel látható.²³Morizot 1992, 80. Polyxena, a trójai királylány, akit a halott Achilleus lelkének megbékítéséért áldoznak föl a görögök, letépi magáról ruháját az oltár előtt,²⁴Euripidés, Hekabé 557–565. és Iphigeneiáról, mikor az oltárra emelik, leomlik „sáfrány ruhája”.²⁵Aischylos, Agamemnón 239–241. Iphigeneia és Kassandra párhuzamosságáról az Agamemnónban: Mitchell-Boyask 2006, 279–284.

Aias bűne

Sokan azzal magyarázzák Kassandra meztelenségét ezeken a képeken, hogy – mint azt egyes ókori szerzők mesélik – Aias erőszakot tett a királylányon: a (mai) szemlélő számára oly zavarba ejtő ábrázolások – vélik – a támadás erotikus töltetére utalnak.²⁶Nemi erőszakra való utalást lát benne Furtwängler–Reichhold 1904, 185; Müller 1906, 148–149; Davreux 1942, 141; Mazzoldi 1997, 14; Robertson 1975, 234–235. (A Kleophradés-festő hydriájáról, Nápoly 81699: „The woman’s nakedness… is the only indication of the nature of the assault.”); Chamay–Bothmer 1987, 59; vö. Connelly 1993, 103. A ruhátlanság valóban kiemeli Kassandra szépségét és erotikus vonzerejét, de a művészek a női szépséget más hősnők esetében még erotikus kontextus esetében sem fejezték ki így.²⁷Jackson 1996/97, 60. Lásd például Helené ábrázolásait, amikor Menelaos rátámad Trója elestekor: alig akad példa arra, hogy Helené kebleit feltárná (ami az irodalmi hagyományból pedig ismert!), lásd Kahil 1988, 499–500 és 560. Ezt a jelenetet nem ritkán a Kassandra–Aias jelenettel együtt ábrázolták déli-itáliai mesterek, lásd Paoletti 1994, 969 és Connelly 1993, 122. Az irodalmi hagyomány pedig, különösen ami a korai forrásokat illeti, nem egyértelmű a történet ezen részletét illetően. Az Iliupersisről beszámoló összefoglalás nem említ nemi erőszakot, és még Euripidés is úgy mutatja be Kassandrát (Trójai nők 41–44; 253–254; 453), mint aki szűzként lett Agamemnón rabnője.²⁸Alkaios erről szóló sora töredékes (fr. 298 LP), és éppen ott tátong lakúna, ahol kiderülhetne, mit tett pontosan Aias. (Merkelbach 1967; Lloyd-Jones 1968; Mazzoldi 1997, 8–10). Sophoklés drámája (Lokrisi Aias) nem maradt fenn, ahogyan Stésichoros Iliupersise és Oresteiája sem, amelyekben mind szerepet játszott Kassandra. A fennmaradt és elveszett irodalmi forrásokról: Mason 1959; Paoletti 1994. Mason (1959, 82) szerint nem is valószínű, hogy Agamamnónnak adták volna, ha Aias korábban elvette volna a szüzességét. Aias bűnének elsősorban, úgy tűnik, az istennő templomának és szobrának megszentségtelenítését tartották.²⁹Ezt emeli ki Connelly 1993, 95; 103–104; Paoletti 1994, 968. Kunze (1950, 162) a kis méretű Kassandrát ábrázoló pajzspánt-reliefeken is az istennővel szembeni támadás hangsúlyozását látja. Ő is aláhúzza az erotikus jelentést, anélkül, hogy ezt ténylegesen elkövetett erőszaktételre vonatkoztatná. Connelly (1993, 108) felveti, hogy a jelenet athéni népszerűsége mögött a Megaklés által elkövetett bűn (az Athéna-templomba menekülő Kylón, ill. társainak meggyilkolása Kr. e. 630 körül) is állhat, amelynek emléke az 5. században elevenen élt. A „kylóni vérbűnről”: Hérodotos V.71 és Thukydidés I.126. Aktuális exemplum volt az Aias-Kassandra történet szerepe Alkaiosnál is, lásd előző jegyzet. Csak későbbi szerzők és kommentátorok utalnak nemi erőszakra, bár ők sem mindig világosan.³⁰A legkorábbi ilyen forrás Kallimachos (Kr. e. 3. század első fele). A κατῄσχυνεν (’meggyalázta’) kifejezést használja egy kommentátor Ilias XIII.66-hoz, és Kallimachos Aitia c. művére hivatkozik (fr. 35 Pfeiffer). Az ἀθεμιτομιξία („törvénytelen egyesülés”) szó szerepel egy scholionban Lykophrón Alexandrájához (1141. sor, szintén Kallimachosra hivatkozva). Erre utal az Alexandra 357–358. sora is („akkor mint galambot fognak a keselyű ágyába hurcolni” – jósolja magáról Kassandra). Apollodórosnál (Epitomé V.22) a βιάζεται (‘erőszakot tesz’) áll; βιασμός (’erőszak’) és φθορά (’megrontás’, ’meggyalázás’) Strabónnál (VI.1.14 és XIII.1.40). Pausaniasnál: τόλμημα (’gaztett, merénylet’ I.15.2 és X.26.3) és παρανόμημα (’törvénytelenség’ V.11.5).

Kassandra, a gyermek

Ikonográfiai párhuzamok nyomán felmerül, hogy Kassandra meztelensége gyermek mivoltát fejezi ki. Különösen indokoltnak tűnik ez a feltételezés azokkal a képekkel kapcsolatban, ahol a ruhátlan (vagy rövid chitónt hordó) Kassandra Aiashoz és Pallas Athénéhoz képest feltűnően kis termetű. Így látható a pajzspánt-reliefek többségén, sok feketealakos vázán és a legkorábbi vörösalakos példányokon is.³¹A pajzspánt-reliefek egyikén (Kunze 1950, Ivb, Taf. 18) Kassandra nem lényegesen kisebb Athénánál. Hozzá kell tenni, hogy – amennyire kivehető – ezeken a képeken, ha Kassandra kis testű is, nem tűnik éretlen gyermeknek. Kis termetű (és ruhát visel) a Princeton-festő műhelyéhez köthető vázákon (Chamay–Bothmer 1987, 59; Jackson 1996/97, 60; Cohen 1993, 38:). A Princeton-festőről: Chamay-Bothmer 1987, 61–68. A legkorábbi vörösalakos példa Paseas csészéje: BAPD 201522, lásd Matheson 1986, 105 (fig. 3): ezen a jelenetet „hátulról” látjuk (Athéna baloldalt, Aias jobboldalt, Kassandra a pajzs előtt). Több feketealakos vázán is felnőtt méretű, pl. Touchefeu 1982, nr. 38 és 42. (lásd Connelly 1993, 104). Részben kompozíciós okokkal magyarázza Kassandra kis termetét Connelly 1993, 104. és Matheson 1986, 105 (el kell férnie a pajzs alatt). A párhuzamok: Troilos és Astyanax ábrázolásai, és a „hétköznapi” jelenetek meztelen gyermekalakjai, lásd Cohen 1993, 38 és n. 8. hivatkozásai). A Jackson (1996/97) által elemzett feketealakos vázakép (Melbourne, G. Geddes gyűjteménye, GpA 1:3) meztelen Kassandrája nem érett nő. Kassandra – ebben a felfogásban Tróiloshoz vagy Astyanaxhoz hasonlóan – a győztes görögök indulatának kiszolgáltatott gyermek, a háború ártatlan áldozata.

A gyermek-méretű, ruhátlan (vagy rövid chitónt hordó), futó pózban ábrázolt Kassandra ugyanakkor feltűnően emlékeztet az Artemis-szentélyekben talált edények futó vagy táncoló lányalakjaira.³²Lásd fent, 19. jegyzet; Connelly 1993, 104–105; Jackson 196/97, 60 és n. 38. további irodalommal. A kratériskosokon a magasabb (idősebb?) lányok futnak meztelenül, a kisebbek hordanak rövid chitónt. Connelly (1993, 105) felhívja a figyelmet arra, hogy néhány képen Athéna ruháját futó alakok díszítik, és ezt összefüggésbe hozza a lány-beavatási szertartásokkal és Kassandra hasonló ábrázolásaival. A ruhátlanság görög felnőtté avatási rítusokban éppúgy megfigyelhető, mint más népek hasonló szertartásaiban.³³Dowden 1989, 80–81; Brelich 2013, 46 és 176; Burkert 2011, 394. Bonfante (1989, 551–554) az atléták meztelenségét is avatási szertartásokkal hozza kapcsolatba. Meztelenség, sajátos öltözet, transzvesztizmus az iniciációs rítusokban: Brelich 2013, 46. Nemgörög párhuzamok: Brelich 2013, 88. n. 60. A spártai avatási ünnep, a Gymnopaidia nevében is hordozza ezt az aspektust. Spártában a lányok avatásához is hozzátartozott, lásd Brelich 2013, 176. Rövid, illetve a vállat szabadon hagyó ruhában vagy meztelenül futottak versenyt eladósorban lévő lányok Olympiában (a Héraia ünnepén), Spártában és az attikai Braurónban.³⁴Scanlon 2002, 98–120 (teljes meztelenségről Olympiában nincs adatunk). A Héraián a lányok ruhája az egyébként férfiruházatnak minősülő exómisra (kétkezi munkások és Héphaistos jellemző viseletére) emlékeztet, ezért Scanlon (108) felveti annak lehetőségét, hogy a beavatási szertartásokból máshonnan is ismert ruhacseréről lenne szó (lányok férfiruhát vesznek föl). Kassandra – ezek fényében – a fiatal, a felnőtté válás küszöbén lévő lány mitikus típusa lenne. Ez azért illik hozzá, mert a története szerint Kassandra megmarad a lányság állapotában: Apollóné nem lesz, férjhez nem megy. Az Ilias költője úgy meséli, volt egy vőlegénye, akit Othryóneusnak hívtak: jegyajándékul (vagy ahelyett) azt ígérte Priamosnak, hogy elkergeti a görögöket Trója alól. A hajóknál vívott csatában Idomeneus végzett vele (Ilias XIII.363–382).³⁵Polygnótosnak Trója elfoglalását ábrázoló festményén (Delphoiban, a knidosiak leschéjének falán) a holttestek között fekszik Kassandra vőlegénye, akit itt Koroibosnak hívnak (Pausanias X.27.1). A menyasszonynak maradt lány rabnője lesz Agamemnónnak, ami hasonlóképp „félmegoldás”, mint hitelt nem kapó jóstudása.³⁶Ezt az állapotot fogalmazza meg – tragikus-gúnyosan – Kassandra Euripidés Trójai nők című darabjában, amikor Agamemnónnal való egyesülésére készülve, rabnőként, nászdalt énekel (307–341).

Meztelenség és jóstudás

A meztelen vagy vállán köpennyel ábrázolt (ami épp annyira különös és „rendes nőhöz nem illő”, mint a meztelenség) Kassandrával kapcsolatban több kutató lehetségesnek tartotta, hogy ez valamiképpen jósnő-mivoltával függ össze. Eksztázisban jósoló próféta-alakok esetében a hiányos ruházat vagy éppen meztelenség nem ismeretlen jelenség a vallástörténetben, és a görög hagyományban is kimutatható: az abnormis viselkedés figyelemfelhívó és az üzenet „objektivitását” emeli ki.³⁷Robert 1923, 997–998 és 1268. n. 2. és Dümmler 1901, 412. Dümmler az elégiát megszállott állapotban énekelt figyelmeztető-buzdító „hazafias felhívásra” („patriotischer Mahnruf” 411) vezeti vissza. Különösen érdekesek az iszlám előtti arab világból vett párhuzamai a „meztelen figyelmeztetőre” („der nackte Warner”, 409). Ennek a hagyománynak az emlékét látja az elégia-költő Solón tettetett őrültségében. Vö. Bonfante 1989, 545: „in a clothed society nudity was special, monstrous, dangerous and powerful”. Rámutattak arra is, hogy a köpeny alól feltáruló meztelen test Kassandrát Apollón ábrázolásaihoz teszi hasonlóvá: ez a szkhéma az Apollóntól kapott profétikus tudás képi jeleként is értelmezhető.³⁸Harrison 1979, Jackson 1996/97, 62. Az ellenérv, hogy ti. a régebbi hagyományban ő nem volt jósnő, mert Homérosnál nincsen erre utalás,³⁹Amit egy ókori kommentátor ezekkel a szavakkal erősít meg: „a költő (ti. Homéros) nem ismerte őt mantisként”. (Vagy: „nem (úgy) tudta, hogy mantis”). (οὑ γὰρ οἷδεν αὐτὴν μάντιν ὁ ποιήτης, Scholion Ilias XXIV.699-hez) A XXIV. énekben ugyanakkor ő az, aki először meglátja Priamost. Paoletti (1994, 956) is lát utalást Homérosnál Kassandra jósnő-mivoltára. nem tűnik elég erősnek: túl sok mindenről tudjuk, hogy az Ilias költőjének egyszerűen nem volt fontos vagy nem felelt meg a céljainak – nem azért hiányzik az eposzból, mert akkor még nem volt ismert.⁴⁰A szakirodalomban sokszor elhangzik, hogy Homéros nem ismerte az eksztatikus-inspiratív jóslást. Ehhez lásd Dodds (2002, 74) megjegyzését: „Homéros hallgatása nem túl erős érv…, hisz korábban már láttuk, Homéros, ha akarta, tudta tartani a száját.” Hozzátehető, hogy az Odysseiában van példa spontán profétikus vízióra: ilyen Theoklymenos jóslata a XX. énekben (346–357). A ciklikus eposzok kétségtelenül jósnőként ismerték. Amint azt Proklos összefoglalásából tudjuk, a Kypria című eposzban (amely a trójai háború előzményeiről szólt) Helenos és Kassandra is megjövendölte Paris kalandjának sötét következményeit, amikor a királyfi hajón Trójából elindult Hellasba, hogy Helenét elhozza.⁴¹Davies 1989, 39–40. Ez a jóslat volt (valószínűleg) Bakchylidés egyik dithyrambosának témája (fr. 23), és Pindaros egyik paianja is ezt dolgozta föl (VIIIa, lásd Rutherford 2001, 233–241). Ugyancsak Pindaros a 11. pythói ódában „jós-leánynak” (μάντιν κόραν) nevezi Kassandrát. A Kassandrára vonatkozó utalásokról a ciklikus eposzokban: Mason 1959, 82–83.

Átmeneti állapot

A ruhátlanság értelmezése szempontjából különösen sokatmondó a fentebb már idézett Aischylos-tragédia egyik jelenete (Agamemnón 1256–1294). Kassandra apollóni megszállottságában vizionálja saját közeli halálát, és e felfokozott állapotban egyszercsak ledobja magáról jósnő-jelvényeit: ruháját, szalagját és kezéből a botot, majd így szól: „Lásd, Apollón maga veszi le rólam jósruhámat, aki végignézte, amikor e díszekben ellenséges barátaim kinevettek…”⁴²Jackson (1996/97, 62) idéz a szakaszból két sort, de nem megy bele a jelenet értelmezésébe. Fontos, hogy Fraenkel (1962, 584; ad 1264f.) szerint az 1264–1265. sorokban három dologról van szó: ruháról, jogarról és szalagról: „minek hordom nevetségül ezeket, és a jogart és a jós-szalagot a nyakam körül?” (τί δῆτ’ ἐμαυτῆς καταγέλωτ’ ἔχω τάδε, καὶ σκῆπτρα καὶ μαντεῖα περὶ δέρῃ στέφη). Az „ezeket” névmás a ruhájára vonatkozik, amire visszautal az 1270. sorban mint „jósruhára” (χρηστηρίαν ἐσθῆτ’). A jelenet értelmezéséhez lásd Pillinger 2019, 67–70. A szöveg távolról sem egyszerű, de úgy tűnik, Kassandra színpadias levetkőzése a látható megmutatkozása annak az egyébként nem látható ténynek, hogy őt sosem vették komolyan mint jósnőt. Apollón odaadott és egyszerre visszavett ajándéka Kassandrát folytonos szégyenben, normalitás és szent elhívatás közti átmeneti állapotban tartotta.⁴³A jelenettel foglalkozva Mitchell-Boyask 2006, 278 rámutat Kassandra eldöntetlen helyzetére („a bride who is not a bride, a prophet who is not a prophet, both roles under the control of Apollo”). Szerinte a ruha és díszek levetésével (amelyek egyszerre menyasszonyi és papnői jelvények) Kassandra ki akar szabadulni Apollón hatalma alól. Ha vallástörténeti fogalmakkal akarjuk körülírni: a beavatási szertartások középső, átmeneti („liminális”) fázisában ragadt.⁴⁴Hasonlót fogalmaz meg Mitchell-Boyask 2006, 280, amennyiben Kassandrát „időben megfagyott”-ként jellemzi, az „örökké ephébos-szerű Apollónhoz” hasonlóan. Így a meztelenség nem a „természetfeletti képességre” tett utalás lenne (ahogyan Jackson érti 1996/97, 62–63, aki Kirké meztelenségével hozza párhuzamba, ám elismeri, hogy Kassandra esete komplexebb). Érdemes itt megjegyezni, hogy a hasonlóképpen „átmeneti fázisba” ragadó Proitos-lányok ábrázolásain is megjelenik a bomlott ruházat (ha nem is meztelenség), lásd fent, 19. jegyzet. Dillon (2010, 5–6) is „liminálisként” jellemzi Kassandrát, aminek idegen (nemgörög) volta is az egyik aspektusa.

Szégyen

A meztelenség egyik legalapvetőbb konnotációja a szégyenérzet: nemcsak a bibliai bűneset-történet mutatja ezt, hanem a nemi szervek (szeméremtest) görög és latin megnevezései is: az aidoia és a pudenda is „szégyellnivalót” jelent.⁴⁵Többször is kiemeli ezt az aspektusát Bonfante 1989, 544–547. Kassandra ruhátlan ábrázolása összecseng a fent idézett aischylosi sorokkal. Papnője lesz Apollónnak, de nem úgy, mint a Pythia: az emberek az ő megszállottságát nem szent ihletettségnek, hanem bolondságnak nézik, kinevetik.⁴⁶Kassandra és a Pythia összevetése: Dillon 2010, 15. Megvetéssel tekint rá Euripidés Trójai nők című drámájában Talthybios, Agamemnón hírnöke („nincsen ép eszed”, 417), és szégyenkezve-sajnálkozón beszél bakchánsnőként tomboló lányáról Hekabé is (169–172: „szégyen az argosiak előtt”; 348–350).⁴⁷Az aischylosi és az euripidési Kassandra összehasonlításához: Mason 1959, 91–92. A dionysosi szókincs (bakcháns, mainas) Euripidésnél Kassandrának a mainasokkal való rokonságát húzza alá (vö. Dillon 2010), ami szintén érvényesülhet a ruhátlan ábrázolásban.

Állatok

Mind az írott, mind az ábrázolási hagyomány ismert más megfogalmazásokat is Kassandra jóstudásának kifejezésére. Egy Ilias-scholion (VII.44-hez) őrizte meg azt az alternatív hagyományt, amely szerint Kassandra és Helenos ikertestvérek voltak, és amikor egyszer az előbbi Artemis, utóbbi pedig Apollón Thymbraios szentélyében aludt el, reggelre „kitisztult a hallásuk”.⁴⁸Antikleidés FGrH 104 F 17. A fül (hallás) kitisztítása mint a jóstudás elnyerésének szimbolikus kifejezése jelenik meg a Melampusról szóló hagyományban is: neki kígyók nyalták tisztára a fülét.

Az egyik pajzspánt-reliefen Aias és Kassandra között egy arányaiban nagy méretű gyík látszik.⁴⁹Touchefeu 1981, 342. nr. 49. (szalamandrának nevezi); Delphi 4479. Vö. Jackson 1996/97, 61. Még ha ez az állat „térkitöltő” motívumnak is számít, egy Kassandrát ábrázoló jeleneten – a gyíkról korábban mondottak fényében – nehéz eltekinteni mantikus jelentésétől. Athéna pajzsára több vázaképen kígyó van festve,⁵⁰Paoletti 1994, 961. nr. 78 és 962. nr. 80. egy feketealakos lékythoson pedig nemcsak az istennő pajzsán, hanem a teljesen felöltözött Kassandra lábánál is kígyó tekereg. A kígyó Pallas Athéné attribútumának számít,⁵¹Pallas Athéné nevelt gyermeke, Erichthonios kígyótestű volt. de Kassandra esetében ez az állat is hordozhat többletjelentést.⁵²Több apuliai vázán a Kassandra karjára támasztott jogar is jelezheti hivatását: Digital LIMC #201273; #201272; #256. Egyes Aias–Kassandra-képeken pálmafa utalhat Apollónra és a királylány vele való kapcsolatára, lásd Jackson 1996/97, 61. Néhány képen szirén szerepel (uo., n. 53.)

Tripusz és babérág

Egy apuliai volutás kratéron Kassandra hosszú ruhában, felékszerezve egy másik nő (talán Hekabé) ölébe dől, bal kezében babérág, mellette egy oszlopon feldíszített tripusz áll: Apollón szimbólumai.⁵³Paoletti 1994, 960 (nr. 32). Berlin 1984.45. (Kr. e. 4. század második fele). Giuliani (1988, 18–24) a képet egy elveszett Kr. e. 4. századi tragédiával, Astydamas Hektór című darabjával hozza összefüggésbe, amelyben – a fennmaradt töredékek tanúsága szerint – Hektór odaadja sisakját a segédjének, és Helenos is szerepet játszik benne. (Az edény nyakán Oinomaos balesetét ábrázolták.) Tripusz Athéna pajzsán is előfordul: Paoletti 1994, 961 nr. 60. Jobb karját felemeli és fejét hátulról érinti kezével. Testtartása elgyengülést, szinte ájult állapotot sugall. Tőle jobbra, egy másik oszlop mellett rövid chitónt és köpenyt viselő ifjú áll, szintén babérággal bal kezében, jobbját tenyerével kifelé fordítva felemeli;⁵⁴Az elhárítás gesztusa Neumann (1965, 37) szerint. jobbra felfelé tekint egy ragadozó madárra, amely kígyót szorít a karmai között. Kézenfekvő benne Helenost, Kassandra testvérét látni.

Az alattuk húzódó képmezőben Hektór búcsúzik Andromachétól: kocsihajtója négylovas fogaton állva várja, hogy induljanak. „Harcos búcsúja” ez is (mint Amphiaraosé), madárjellel és két jósalakkal. A babérág mindkettejük kezében Apollónra és jóstudásukra utal, de viselkedésük két különböző magatartást fejez ki. Míg testvére szilárdan állva madárjelet néz, Kassandra nem külső jelre figyel; kéz- és fejtartása belső küzdelemről árulkodik.⁵⁵A kép azt az ókori eredetű szemléletet juttathatja eszünkbe, amely a jóslásfajtákat két alaptípusra osztotta: az ún. induktív (mesterségbeli tudáson alapuló) és intuitív (tehetséget, isteni sugallatot feltételező) jóslásra, lásd Cicero, De divinatione I.11 és II.26, Wardle kommentárjával (2006, 126–127). Nagyon hasonló Kassandra kinézete és testtartása egy másik apuliai vázán: Kahil 1988, 533. nr. 187; Aellen et al. (1986), 97–108 (különösen 101–102 és 104). Itt egyedül ül, bal karjára támaszkodik, babérkoszorúval ékesített fejét balra dönti, arca aggodalmat sugall. Jobb kezében és előtte a földön babérág. Díszes ruhát és sok ékszert (két nyakláncot, öt karperecet) hord. Mellette Paris éppen bemutatja Helenét Priamosnak.

Szépsége ezen a képen is érzékelhető: nemcsak az ékszerek (karperecek, nyaklánc, fejdísz) és vállára omló hosszú haja fejezi ezt ki, hanem idomait kiemelő, testéhez tapadó ruhája is.⁵⁶Ez általában jellemző a dél-itáliai ábrázolásokra, lásd Paoletti 1994, 969. Egy vörösalakos csésze tondóján Klytaimnéstra bárddal sújt le Kassandrára: a háttérben egy babérfa és egy eldőlt tripusz Apollón szimbólumaiként értelmezhetők, a jósnő hosszú haja vállára omlik, köpenye egyik mellét szabadon hagyja.⁵⁷Paoletti 1994, 967. nr. 202. (Ferrara, Mus. Naz. 2482; T 264). Ugyanennek a csészének a külső felületén Kassandra és Aias jelenete látható – az egyetlen ismert váza, amelyen Kassandra történetének két epizódját ábrázolták, lásd Connelly 1993, 113 és 120. A trójai királylány erotikus vonzereje, úgy tűnik, nem csak az Aias-jelenetben kaphatott hangsúlyt.

A ruhátlanság poliszémiája

Kassandra meztelensége tehát sokrétű ikonográfiai jel, amelynek konnotációi különböző kontextusokban és kompozíciókban más-más hangsúllyal érvényesülnek. Köze lehet Kassandra jóstudásához, de bizonyosan hordoz részben a szégyenre és kiszolgáltatottságra, részben erószra való utalást is. A peloponnésosi tárgyakon és a feketealakos attikai ábrázolásokon, ahol a királylány többnyire gyermekméretű, hangsúlyosabbnak tűnik a beavatás előtt álló lányokkal való rokonsága; a ruhátlansága vagy hiányos ruházata ezekben az esetekben inkább fejezi ki kiszolgáltatottságát.⁵⁸A legtöbb feketealakos vázaképen Aias nem Kassandrára néz, és nem ér hozzá a lányhoz, ami „erősen redukálja a kép erotikus tartalmát” – Connelly 1993, 107. Az archaikus és klasszikus kori vörösalakos vázák felnőtt méretű Kassandrája, különösen ahol Aias is ifjúként jelenik meg,⁵⁹Lásd Connelly 1993, 116–117. erősebben idézi meg az erotikus asszociációkat, függetlenül attól, hogy az alkotók vagy e képek korabeli nézői „beleértették”-e a jelenetbe az erőszaktételt.⁶⁰Connelly (1993) egyik fő mondanivalója, hogy míg a korábbi (feketealakos) vázaképek Aias és Athéna konfliktusára koncentrálnak, az istennő hatalmát hirdetik, és összefüggésbe hozhatók Pallas Athéné kultuszának a Kr. e. 6. század közepén bekövetkezett változásaival Athénban, a későbbi képeken Aias és Kassandra a két főszereplő, és az üldözött fiatal nő története a perzsa pusztítás, a háborúban megélt szenvedések fénytörésében mutatkozik. (Főleg: 88–89; 95; 98; 101; 110–111; 117; 121.) Jelentések egymásra rétegződéséről: Jackson 1996/97, 62. Kassandra szépsége ugyanakkor eleve szerepet játszik az Apollónnal való kapcsolatában, beavatandó lányokhoz pedig azért hasonlíthat, mert az ő jós-beavatása és nővé válása összekapcsolódik ebben a meg-nem-valósult viszonyban.