Amphiaraos – harcos és jós egy személyben

A thébai hadjárat előkészületei

A ránk maradt elbeszélések szerint Polyneikés, miután testvérével, Eteoklésszel összevesztek a Thébai feletti uralmon, Argosba ment, hogy szövetségeseket keressen a testvére ellen indítandó háborúba. Meg is nyerte magának az argosi uralkodót, Adrastost, aki készen állt a hadjáratra, amelyet, mivel hét hős vezette a hétkapujú Thébai ellen, a Hetek Thébai elleni hadjáratának szoktak nevezni. Az egyik vezér azonban, Adrastos sógora, Amphiaraos nem akart velük menni. Jós volt, ezért előre tudta, hogy a vállalkozás kudarcba fog fulladni, és Adrastos kivételével mind ott pusztulnak majd. Ám kötötte őt egy régi megállapodás: egy korábbi vitájuk alkalmával Adrastosszal úgy határoztak, hogy ha később újra nézeteltérésük adódna, abban Amphiaraos felesége (Adrastos nővére), Eriphylé fog dönteni.

Eriphylé és a nyaklánc

Ezt használta ki Polyneikés, és igen értékes ajándékot ajánlott Eriphylének azért cserébe, hogy férjét rávegye a hadjáratban való részvételre: a thébai királyok családi ékszerét, azt a nyakláncot, amelyet még ősanyja, Harmonia kapott az istenektől esküvője alkalmából. Eriphylé nem tudott ellenállni: elfogadta az ajándékot, Amphiaraosnak tehát mennie kellett. Indulás előtt azonban meghagyta fiainak, hogy ha felnőnek, álljanak bosszút anyjukon. A jós Thébai alatt derekasan harcolt, de az ostromlók vereséget szenvedtek. Amphiaraos alatt megnyílt a föld, és kocsijával és kocsihajtójával együtt elnyelte.¹Apollodóros, Bibliothéké III.6.2. Valamelyest eltérő változat: Hyginus, Fabulae 73. A nyakláncot Aphrodité ajándékozta Harmoniának: Diodóros, Bibliothéké IV.65. Zeus nyitja meg a földet villámával: Pindaros, Nemeai ódák 9.24–26.

A Kypselos-láda

A Kr. u. 2. századi görög szerző, Pausanias a Görögország leírása című művében az Olympiában felajánlott tárgyak között részletesen leírt egy cédrusfából készült, arany- és elefántcsont-faragványokkal díszített ládát, amelyet Kypselos, a korinthosi uralkodó adott ajándékba, ezért Kypselos-ládaként szokták emlegetni.²A Kypselos-ládáról: Splitter 2000. A ládán – több más mítosz mellett – azt a jelenetet is ábrázolták, amikor Amphiaraos éppen elindul otthonról:

„Amphiaraos háza látható (rajta), és egy öregasszony a még csecsemő Amphilochosszal a karjában. A ház előtt Eriphylé áll a nyaklánccal, mellette lányai, Eurydiké és Démonassa, valamint fia, Alkmaión, meztelenül. (…) Batón, Amphiaraos kocsihajtója egyik kezében a gyeplőt tartja, a másikban lándzsáját. Amphiaraos egyik lábával már fellépett a kocsira, kezében kivont kard, Eriphylé felé fordul, annyira felizgatott lelkiállapotban, hogy alig tudja magát tőle visszatartani.” (Görögország leírása V.17.7–8.)³Saját fordítás Muraközy Gyula fordításának felhasználásával.

A korinthosi kratér

A mára elveszett láda díszeit feltehetően a Kr. e. 6. század elején faragták, és ugyanekkor (Kr. e. 570/560 körül) készülhetett az a feketealakos kratér (vegyítőedény) Korinthosban, amelyikre ugyanezt a jelenetet festették, csaknem ugyanezt a szkhémát követve.⁴Korinthosi kratér. BAPD 9036825; Krauskopf 1981, nr. 7. (694. o.). Valamikor a berlini Antikensammlungban őrizték (F1655), a II. világháború után a Moszkvai Történeti Múzeum gyűjteményébe került.
A váza másik oldalán ráadásul Pelias halotti játékait ábrázolták, ugyanazt a témát, amelyik Pausanias leírása szerint a ládán az Amphiaraos-kép mellett következett.⁵Payne 1931, 139 ezért közös ihletőként egy korinthosi falfestményt feltételez (hivatkozásokkal). Wrede 1916, 312 ezt kétségbe vonja. A kratérra (éppúgy, mint valamikor a ládára is) odaírták a szereplők nevét.

Amphiaraos, a harcos

A vázafestő Amphiaraost mint a thébai hadjárat egyik hadvezérét hérószként jelenítette meg. Ezt egyrészt meztelensége jelzi: az antik ikonográfiai hagyományban a meztelen férfitest azt jelentette, hogy az ábrázolt személy kívül van a közönséges emberi szférán, isten, hérósz, vagy halott. Másrészt harcos mivoltára utal fegyverzete és a harci kocsi, amelyre fölszáll.⁶Hérószi mivoltát mutatja, hogy – egyes szerzők szerint – részt vett a kalydóni vadkanvadászatban (Apollodóros, Bibliothéké I.8.2) és az Argonauták útján is (Apollodóros, Bibliothéké I.9.16; Statius Thebais III.517–518). A Thébai felé vezető úton, amikor a hősök Nemeánál versenyjátékokat rendeztek, Amphiaraos nyert ugrásban és diszkoszvetésben (Apollodóros, Bibliothéké III.6.4). Ez a megjelenítés önmagában nem árulja el, hogy ő jós is. Sok hasonló képet ismerünk, amelyeken harcos indul el otthonról a kocsijára lépve.⁷Ennek a képtípusnak részletes elemzése a korinthosi kratérral összefüggésben: Wrede 1916. Ha nincs névfelirat, Amphiaraos történetének azonosítása a nyaklánc és a kivont kard segítségével lehetséges, lásd Yalouri 1971, további irodalommal. Amphiaraos ennyiben olyan, mint más hősök: ereje teljében lévő harcos.

Amphiaraos, a jós

Ám Amphiaraos nem csak harcos. Ahogyan Pindaros mondatja Adrastosszal (a 6. olympiai ódában, 16–17): „egyszerre jó mint jós és dárdával harcolni is”. Azt, hogy ezen a képen nem átlagos harcost látunk, a névfeliratokon kívül a történet egyes speciális mozzanataira utaló képelemek is jelzik. Mind az Eriphylé kezében tartott hatalmas nyaklánc, mind Amphiaraos kivont kardja, fenyegető mozdulata egyedivé és felismerhetővé teszik a főszereplőket. A háborúba induló hősöket a görög művészek nem szokták családtagjukra irányított kivont karddal, hátrafordulva ábrázolni. Ám úgy tűnik, a vázafestő nem mondott le arról, hogy a főhős különleges tudását további eszközökkel is megjelenítse.

A földön ülő férfi

Az egyik megoldás abban áll, hogy a jós és a harcos szerepét két külön alakban formálta meg: míg a harcos Amphiaraost a kocsira léptette, a sötét jövő előre látását a jobb szélen, a kocsi előtt a földön ülő  férfialakra ruházta.⁸Furtwängler (1932, 5) és Payne (1931, 140, 1. jegyzet) szerint öreg szolga. Payne sem a földön ülést, sem a gyászolónak értelmezett kéztartást, sem a fölötte megjelenő állatokat, sem nevét nem tartja arra utaló jelnek, hogy az alak jós lenne. Buschor (1921, 94) úgy véli, az alak azt a személyt ábrázolja, akire Amphiaraos rábízza Alkmaión felnevelését és bosszúra való felkészítését. Krauskopf (1988, 409) érveket hoz fel a szolga- vagy paidagógos-értelmezéssel szemben. Wrede (1916, 270–271) párhuzamokkal támasztja alá, hogy a földön ülés nem az alacsony státusz, hanem a gyász jele. Ma általában nem kétlik, hogy jósalakról van szó (lásd pl. Hurwit 2006, 128). Tudását és ebből fakadó aggodalmát több eszközzel is kifejezi: botot ad a kezébe, ami elsősorban öregségét jelzi,⁹A homérosi eposzokban öregség és bölcsesség együtt járnak: Bischoff 1932, 1–3. Az öregség ábrázolásáról: Matheson 2009. Valószínűleg Amphiaraos elindulását ábrázolta egy Sophilosnak tulajdonított dinos-töredék, amelyen egy fejét fogó öreg ül a földön. Sophilos volt az első attikai vázafestő, aki az öregséget ábrázolta, lásd Moore 2016, 20–21. de később a bölcs embereket is ábrázolták így.¹⁰„Bölcs”-ábrázolások: Schefold 1997. A bot jellemző Melampus ikonográfiájára is, pl. lucaniai váza (Nápoly, Museo Nazionale 82125; Trendall 1967, 114, 589), vagy a herculaneumi relief, Caruso 2011. Jobb kezének gesztusával (fejét fogja) a gondolkodást, gondban levést juttatja kifejezésre, de a mozdulat egyszersmind a gyász jeleként is értelmezhető: előre siratja Amphiaraost és a tragikus sorsú családot.¹¹A fejhez emelt kéz és a lefelé szegezett tekintet mint elmélyülés jele: Neumann 1965, 145–148. Halimédés gesztusát ugyanakkor Neumann (1965, 89 és 363. jegyzet) a gyász jeleként értelmezi. A földön ülés önmagában is utalhat a jóstudásra. Az, hogy a görög képzeletvilágban a föld, illetve a föld mélye a jósláshoz kapcsolódik, sok helyen felfedezhető: például a hagyomány szerint Delphoiban „régen” Gé (a Földanya) volt a jóslatot adó isten, a dódónéi papok pedig a földön feküdtek és mezítláb jártak.¹²Gaia mint „ős-jós” (prótomantis): Aischylos, Eumenisek 1–2.  A földön alvó Selloi: Ilias XVI.233–235. Lásd Parke 1967, 20–33. A földön ülés mint jósokra jellemző pozíció: Krauskopf 1988, 409; Simon 1968, 157–162. Simon 1981, 753.

A földön ülő alak nevét felirat tudatja: Halimédésnek hívják, amit „tengerrel foglalkozónak”, „tengerre ügyelőnek” lehet fordítani.¹³Hasonló képzésű nevek: Lykomédés, Agamédés, Diomédés, Palamédés. Agamédés testvérével együtt építette Apollón delphoi-i templomát (Pausanias, Görögország leírása IX.37.5). A tenger szintén a jóslás szférájához tartozik;¹⁴Jóstudású tengeri istenségekről: Dillon 2017, 77–78. hasonló előtagja van az Odysseia egyik szereplőjének, Halithersésnek, aki jóslatot mond (II.161–176). Egy Halithersés nevű alakról Amphiaraosszal kapcsolatban is tudunk: Pausanias leírásából ismerjük azt az argosiak által fölajánlott szoborcsoportot Delphoiban, amelyiknek egyik alakja Amphiaraos és Batón mellett Halithersésként van megnevezve.¹⁵Lásd Krauskopf 1988b.  A szoborcsoport (Krauskopf szerint) Kr. e. 5. század közepe utáni.

A kígyó

Halimédés jós-mivoltát alátámasztja (ha éppen nem egyértelművé teszi), hogy közvetlenül a feje fölött kígyó tekereg és közel hozzá madár repül. A kígyó (ezen a képen nyilvánvalóan nem a történet része, hanem szimbolikus jelentéssel bír) a görög mitikus jósok történeteiben rendre visszatérő állat, rendszerint a jóstudás közvetítőjének szerepében: kígyók nyalták tisztára a fülét Amphiaraos ősének, Melampusnak; ugyanez történt a trójai Helenosszal; Iamost, az olympiai Zeus-szentély jósainak ősét kígyók táplálták gyerekkorában, Teiresias, a thébai jós pedig párzó kígyókat megsebesítve jutott különleges tudáshoz.¹⁶Melampus: Apollodóros I.9.11; Helenos: Scholia Hom. Ilias VI.76; Iamos: Pindaros, 6. olympiai óda, 45–46; Teiresias: Apollodóros III.6.7. Hermés párzó kígyókat ábrázoló pálcája (kérykeion) ugyanehhez a képzetkörhöz kapcsolódik.

A madár

A madár a legegyértelműbb módon utal a jóslásra: a görög világban voltak madárjósok, akik a madarak röptéből, hangjából és viselkedéséből olvastak ki jeleket; a ragadozómadarat jelölő oiónos főnév használatos volt egyszerűen „előjel” jelentésben. Egy feketalakos lékythoson, amelyik Amphiaraos föld alá süllyedését ábrázolja, két madarat festettek a jelenet fölé: az egyik karmai között kígyót tart.¹⁷Athéni Nemzeti Múzeum CC960 (BAPD 46904). A görög irodalmi hagyományban előfordul, hogy madár és kígyó viselkedését értelmezik előjelként,¹⁸Pl. Ilias XII.195–229, ahol Polydamas értelmezi is a kígyót vivő, majd azt elejtő sast mint rossz előjelet a trójaiakra nézve. és a két állat (külön vagy együtt is) nem csak mitológiai jelenetekben utal előjelre vagy jóstudásra. Karmai között kígyót szorongató sast ábrázoltak egy történeti személy, Kleobulos sírkövén is, akiről a felirat éppen azt mondja el, amit az imént idézett pindarosi sor Amphiaraosról: egyszerre volt kiváló jós és harcos.¹⁹Flower 2008, 98. fig. 12. Athén, Nemzeti Régészeti Múzeum 4473; Robert–Robert 1958, 241. Pritchett 1979, 56–57 (további irodalommal).

Halimédés funkciója

A thébai hadjáratról ránk maradt elbeszélések nem ismernek Amphiaraos mellett más argosi jóst.²⁰Kivéve Statiust, aki a Thebais III. énekében Amphiaraos ősét, Melampust is fellépteti. A képen Halimédés mintegy duplikációja Amphiaraosnak mint jósnak: a történetben nincs rá szükség, de vizuálisan képes kifejezni a szerencsétlenség előre látását, ami a történetnek kulcsmomentuma.²¹Hasonlóan fogalmaz Moore 2006, 26, 72. jegyzet, és Schefold is (1978, 182.): „Durch die Einführung des zweiten Sehers neben A. gewinnt der Maler die Möglichkeit, den verhängnisvollen Zusammenhang noch deutlicher zu machen.” Én annyiban látom másképp a dolgot, hogy nem csak a „végzetesség” kifejezését segíti, hanem egyáltalán a jóstudásét. Nem tudjuk, hogy Halimédést a korinthosi vázafestő (akit éppen erről a vázáról Amphiaraos-festőnek neveznek) találta-e ki, mindenesetre példáját később sokan követték.²²Krauskopf 1988a, 409. Egy szintén elveszett tyrrhén amphorán közvetlenül a lovak előtt kuporodott guggoló pózban (nem ült teljesen a földön) egy ősz hajú alak, aki jobb kezét a fejéhez emelte.²³BAPD 310008 (Firenze, Régészeti Múzeum 3773). A guggoló alak másik kezében nincs bot; azt felfelé tartja. Egy másik amphora-töredéken ugyancsak öreg férfialak ül a lovak előtt egy kövön (vagy széken), egyik karját felfelé tartja; mögötte Eriphylé áll a nyaklánccal a kezében.²⁴Basel HC 921. Egy Lipcsében őrzött amphorán (T 3323) a kocsi előtt a földön ül és botot tart a kezében.

Halimédés jós-státuszát az is erősíti a korinthosi vázaképen, hogy egyértelműen kívül van a jeleneten: a „lovászfiú” hátat fordít neki (ezzel lezárva a búcsúzók csoportját), és míg mindegyik szereplő kontaktusban van valamelyik másikkal (a „lovászfiú” pedig a jelenetet nézi), Halimédés tekintete a földre szegeződik.²⁵Wrede (1916, 274) is felhívja a figyelmet Halimédés izoláltságára. A hiteles jóslásnak a görög gondolkodásban alapfeltétele a kívülállás: ezt nemcsak a „szabadúszó” jósok vándorló életmódja mutatja, hanem a legjelentősebb jósdáknak a politikai-kereskedelmi központoktól távoli elhelyezkedése is (pl. Delphoi vagy Dódóna).²⁶Vö. Burkert 2005, 37; hasonlóképpen Parker 2000, 79.

Állatok

Gyíkok

A repülő madáron és a kígyón kívül számos más állatalak is látható a képen. A gyíkok közül egyik sem értelmezhető úgy, hogy a falon mászna: a baloldali a ház mellett (vagy mögött) van, a másik a szabadban lévő Amphiaraos alatt, mintegy a „levegőben”. Értelmezhetnénk térkitöltő díszítésnek, de túl sok példa van arra, hogy gyíkot ábrázolnak harcos búcsúját vagy párharcot ábrázoló jeleneteken.²⁷Wrede 1916, 301, 4. jegyzet A gyík a földhöz kapcsolódó lény (el tud tűnni a föld alá szűk repedésekben),²⁸Hurwit 2016, 129: Amphiaraos maga is a föld alá fog eltűnni. amely sok csodálatos tulajdonsággal rendelkezik: a kígyóhoz hasonlóan levedli régi bőrét, és ha farkát levágják (vagy kettévágják), regenerálódik.²⁹Szöveghelyek: Hurwit 2006, 131. nr. 37. Hasonló gyíkábrázolás látható egy másik, harcos indulását ábrázoló korinthosi vázán, amelyen felirattal is ellátták: askalabosnak (gekkó) hívják.³⁰Kron 1981, 437. nr. 4. (Athén, Nemzeti Régészeti Múzeum 521) A gyík mint a fenyegető közeli halál jele „harcos búcsúja” jeleneteken: Wrede 1916, 301–304; Hurwit 2006, 130. A gyík mint apotropaikus jelkép: Hurwit 2006, 130–131. A gekkó és a gyík is előfordul jóslással összefüggésben:³¹A gyíkhoz kapcsolódó képzetekről és felhasználásáról az ókori mágiában: Nock 1972;  Bodson 1978, 63–68. gondolhatunk itt a „gyíkölő” (sauroktonos) Apollón szobrára,³²Louvre Ma 441 ; MR 78 ; N 1253.  A szoborról: Bodson 1978, 63–64 (további irodalommal); Preisshofen 2002. vagy a Galeótai („Gyíkok” vagy „Gekkók”) nevű szicíliai jóscsaládra.³³Ailianos, Varia Historia XII.46. vö. Hésychios, s. v. Galeoi. és Bodson 1978, 65 (további forráshivatkozásokkal). Pausanias leírása szerint (VI.2.4) Olympiában az élisi jóst, Thrasybulost ábrázoló szobron egy gyík (galeótés) mászik az alak jobb válla felé.

Sündisznó

Sündisznó van Amphiaraos két lába között egy akropolisi lekanis-fedélen is.³⁴Krauskopf 1981, 694. nr. 8. (Athén, Nemzeti Régészeti Múzeum Acr. 2112, Kr. e. 6. század 2. fele, BAPD 300497). Amint azt Theophrastos egy töredékes művéből tudjuk, a jóslással határos (vagy azzal egyenértékű) időjárás-előrejelzésben a sündisznó biztosan szerepet játszott: „A szárazföldi sün (viselkedése) jel-értékű: lakásának két bejáratot készít, az egyik északra néz, a másik délre. Ha az egyiket eltorlaszolja, az azt jelzi, hogy abból az irányból fog fújni a szél, ha pedig mindkettőt elzárja, az viharos szelet jelez előre.”³⁵Theophrastos, De signis 30 (Sider–Brunschön). Lásd hozzá Sider–Brunschön 2007 kommentárját (164). Aristotelés, aki nagyon hasonlóról számol be, ráadásul azt is mondja, hogy vannak sünök, amelyek a földben laknak.³⁶Aristotelés, Historia Animalium 612b. és Mirabilium auscultationes 831a. De a sündisznó bárki által megfigyelhető képessége, hogy szúrós gömbbé gömbölyödve szálljon szembe támadójával, úgy tűnik, az ókoriak számára afféle ravasz cselként volt értelmezhető. Archilochos egy töredéke szerint „sokat tud a róka, de a sün csak egy fontosat” (fr. 103 Diehl).³⁷Vö. Descoeudres 1971. A sün az antik művészetben: Buchholz 1965. A sün tehát okosan harcol, a földben lakik és előre lát dolgokat: Amphiaraosnak, aki később a földbe száll, több tekintetben is szimbóluma.³⁸Furtwängler (1932, 6) szerint a sündisznó a házimacska szerepét töltötte be a háztartásokban.

Nyúl, bagoly, skorpió

A nyúl is előfordul madár-ómen szereplőjeként,³⁹Aischylos, Agamemnón 110–120. A nyúlról az Amphiaraos-kratéron Czimber Adrienn írása rövidesen olvasható lesz a Palladion Műhely oldalán. és van rá adat (a bizánci Suda lexikonból), hogy megjelenése az úton rossz előjelnek számított.⁴⁰Suda s. v. lagós. Sündisznó és nyúl feltűnően hasonló elrendezésben látható egy feketalakos ión (keleti görög) amphorán: egy darun ülő pigmeus mellett egy sün, jobbra tőle növénydíszre felhágó nyúl: BAPD 1000837. Az talán másodlagos kérdés, hogy a baglyot (amely a képen a legelöl álló ló nyakán gubbaszt) rossz vagy jó előjelűnek tekintjük-e: Amphiaraos történetében csak az előbbi jön szóba, bármennyire jelenthetett jót is, amikor Athén és Pallas Athéné viszonyáról volt szó. A korinthosi vázaképen nincs okunk Athénéra asszociálni róla.⁴¹Theophrastos Jellemrajzaiban (XVI.8) a babonás rossz előjelként érti a bagolyhuhogást. A salamisi csata előtt mint kedvező jel: Plutarchos Themistoklés 12.1. Bagoly előfordul más „harcos búcsúja” jeleneten is, lásd Wrede 1916, 298–299. A skorpió halálos harapása okán nyilván veszélyes állat, akire ráadásul könnyen lehetett véletlenül bukkanni: hogy „minden kő alatt” lapulhat egy, úgy tűnik, közmondásszerű volt.⁴²Praxilla fr. 4; Sophoklés TGF fr. 37. Halálos harapása: Aristotelés, Historia animalium 607a.

Az állatok jelentése

A nyulat és a sündisznót talán még értelmezhetjük (Furtwänglerrel) úgy, hogy Amphiaraos búcsúztatására mintegy „háziállatai” is összegyűltek.⁴³Furtwängler 1932, 6. A gyíkok, a skorpió és a bagoly azonban, az ülő alak fölötti kígyó és a ragadozómadár nem a jelenet részei abban az értelemben, hogy bármily mellékes szerepet is játszanának Amphiaraos történetében. Ezek az állatok szimbolikus értelemmel bírnak: jóstudásra utalnak, előjelként funkcionálnak. A görög mitikus hagyományban a jósok különleges tudását úgy is értelmezték, hogy értenek az állatok nyelvén. Ezt mesélték Amphiaraos őséről, Melampusról: miután kígyók tisztára nyalták a fülét, elkezdte érteni a felette repülő madarak hangját. A jós túl tud lépni az emberi korlátokon: nemcsak az istenekkel tud kommunikálni, hanem az állatokkal is, akik persze maguk is lehetnek állat képében megjelenő istenek (mint az Ilias VII. énekében, ahol Helenos megérti Athéné és Apollón beszélgetését, akik madáralakban egy bükkfán ülve figyelik az eseményeket, 17–61). Az Amphiaraos-kratéron az állatok nagy száma is feltűnő, ami értelmezhető úgy is, hogy sok és egyértelmű rossz ómen jelezte előre, hogy a hadjárat végzetes lesz. Pindaros a 9. nemeai ódában a thébai hadjárat végzetességére utaló előjelek egyértelműségéről így beszél: „Nagyszerű hadsereget vezettek a hétkapujú Thébai ellen, holott útjukat nem támogatták kedvező madárjelek. Zeus sem buzdította őket, hogy menjenek, mikor ők őrjöngve akartak otthonról elindulni, villámát hajítva feléjük, hogy álljanak el az utuktól. Nyilvánvaló romlásba sietett a sereg…” (18–21).

Múlt, jelen és jövő

Az Amphiaraos-kratér azonban nemcsak a szimbolikus állatalakok miatt nem egyszerű jelenet-ábrázolás. Ugyan első látásra valóban Amphiaraos távozását ábrázolja, a kép nem pusztán ezt a pillanatot ragadja meg.⁴⁴Hasonlóképpen: Wrede 1916, 235. A két szélén ábrázolt alakok, Eriphylé és Halimédés „kinyitja” a jelenetet a múlt és a jövő felé is. Eriphylé kezében a nyaklánc mérete nem reális, hanem szimbolikus: ez az ékszer (amely Kadmos és Harmonia esküvőjével köti össze Amphiaraos történetét) a harcba indulás előzménye és oka. Halimédés a kocsi előtt ülve és fejét fogva a tragikus jövőt jelzi.⁴⁵Fejüket fogó alakok más „Amphiaros búcsúja” ábrázoláson is szerepelnek a jóssal együtt. Amphiaraos egyik lábát arra a kocsira helyezi, amelyikkel Thébai mellett a föld alá süllyed majd, de hátranéz: testtartása (és kivont kardja) valóban érthető Eriphylé fenyegetésének, ugyanakkor a hátranézés a múlt pontos ismeretére utal.⁴⁶A hátrafordulás tipikus eleme a „harcos búcsúja” jeleneteknek, de ebben a kompozícióban ezzel a többletjelentéssel telítődik. Így a vázakép kompozíciója a jóstudás időbeli teljességét is érzékelteti.