Ozymandiás

Azt mondják, tízstadionnyira az első síroktól, ahol a hagyományoknak megfelelően Zeusz ágyasai vannak eltemetve, áll a király, név szerint Oszümandüasz emlékműve. Bejáratánál egy pülón van díszes kőből, szélessége tizenkét láb, magassága negyvenöt könyök. Ezután négyzet alakú, kőből készült oszlopos udvarba jutunk, melynek mindegyik oldala négy plethron hosszú. Oszlopok helyett tizenhat könyök magas monolitikus alakok támasztják alá, amelyek az ősi hagyományoknak megfelelően vannak kifaragva. … A bejárat mögött három szobor található, mindegyik szüénéi fekete kőből, közülük az egyik, amelyik ül, egész Egyiptomban a legnagyobb, lábának nagysága meghaladja a hét könyököt. … Ez a munka nemcsak nagysága miatt méltó elismerésre, hanem művészetében is csodálatos, és a kő természete miatt is különleges, mivel nagy felületén sem repedés, sem folt nem látszik. Ez áll rajta: „A királyok királya, Oszümandüasz vagyok. Ha valaki tudni akarja, milyen nagy vagyok, és hol fekszem, múlja felül valamelyik művemet.”

Diodórosz: Bibliothéké, I. 47.



Egy messzi vándor jött, ki ős romok
Felől regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
„Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura.”
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül.

Percy Bysshe Shelley: Ozymandiás
Tóth Árpád fordítása


Percy Bysshe Shelley (1792–1822) soha nem járt Egyiptomban, és szinte biztos, hogy Angliában sem látta II. Ramszesz gránitkolosszusának töredékét, amelyben sokan tévesen ismerik fel a vers ihletőjét: a szobor csupán a híres szonett megjelenése (1818) után érkezett meg a British Museumba – Shelley ekkor már Itáliában élt.

A vers nem az egyiptomi szobrászat monumentális alkotásából indult ki, hanem az arról beszámoló görög szöveges forrásból – Shelley messzi vándora minden bizonnyal Diodórosz Szikulosz, a Kr. e. 1. századi történetíró lehetett. Bár Diodórosz thébai útjáról nem tudunk biztosat, leírásának legtöbb elemét meglehetős pontossággal lehet megfeleltetni a Ramesszeum épületének és dekorációjának megmaradt elemeivel – Oszümandüasz király (Uszermaatré, azaz II. Ramszesz fáraó) kolosszusának leomlott töredéke a mai napig ott hever az „Évmilliók temploma” homokjában.

Shelley nemhogy a szobrot nem látta, de Ramszesz kivételesen hosszú és eseménydús uralkodásáról sem lehetett tudomása (az egyiptomi szövegek elolvasásához ekkor még nem volt meg a kulcs). De nem is volt rá szüksége: az angol költészet egyik leghíresebb verse általában szól minden földi hatalom és birodalom mulandóságáról, az óhatatlan bukásra ítélt hübriszről.


Borítókép: A thébai Ramesszeum. Fotó: Carlos Bustamante Restrepo, 2016 / CC BY-NC-ND 2.0, forrás: Flickr.
Archív fotó a bejegyzésben: II. Ramszesz ledőlt kolosszusa a Ramesszeumban. Francis Frith, 1857. Ney York, Metropolitan Museum of Art, 2005.100.633 / Public Domain.
Diodórosz: Bibliothéké. Ford. Bechtold E. et al., in Luft Ulrich (szerk.): Istenek, szentek, démonok Egyiptomban. Hellénisztikus és császárkori vallástörténeti szövegek. Budapest, 2003.

Hozzászólás a “Ozymandiás” bejegyzéshez

  1. Több mint hatvan évvel ezelőtt, gimnazistaként, az önképzőkörünk irodalmi délutánt rendezett a Halálélmény a költészetben címmel. Az elmúlás egyik “típusa”-ként Shalley Ozimandiász-át is bevettük a műsorba. Akkor csak elképzelni tudtam, miről is szól a vers. Most, hála nektek, látom is. Köszönöm.

Szólj hozzá!