Mit jelent az amor patris (=az apa szeretete)? Kezdő, középhaladó, haladó és minden iskolás fokon gyakorló latintanár nem egyszer teszi fel a kérdést: „az apa alanya vagy tárgya az amorban foglalt cselekvésnek?”. A bevált esettani példatár szerint ez a mindenképpen pozitív birtokos szerkezet értelemszerűen mindkettő jelentésben működhet: az apa szerethet, és az apát szerethetik. Subiectivus és obiectivus is, szövegkörnyezettől függően.
A terheket viszont csak cipelni szoktuk, és a terhek nem cipelnek bennünket. Vagy…? A továbbiakban latin példáktól (teher)mentes bejegyzésünkben mást állítunk. Persze, minden a (dal)szöveg és a környezet értelmezésétől függ.
A legsúlyosabb büntetés – egyesek szerint – a véget nem érő és látszólag hiábavaló tevékenység. Ugyanakkor tudjuk: gördülékeny munkavégzése közben „boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt”. Hegynek fel, könnyen felismerjük munkaeszközéről, amit rendre maga előtt tol, ez jeleníti meg őt önmagaként.
Athéni feketealakos nyakamphora (Bucci-festő, Kr. e. 510–500), ltsz. SH 1493 WAF.
© München, Glyptothek. Fotó: J. Paul Getty Museum.
Ezen a (csak látszólag vörösalakos) nyakamphorán is őt látjuk. A Bucci-festő Vulciból előkerült darabján ruhátlanul, szakállasan ábrázolták, töretlen és megtörhetetlen erejét a megrajzolt, szinte kidomborodó izmok még inkább hangsúlyozzák. Ez a hegy egészen eltörpül a felfelé mászó férfialak behajlított lába alatt, ama kő pedig éppen felérve, fehéren világít ki a jelenetből – felvillanyzó siker, a megragadott pillanatban. Nem csak a csúcson, utána sem lehet abbahagyni: hát mi van, ha egyszer mégis ott marad? Akkor vajon vége?
Az Alvilágban, Hadész birodalmában vagyunk, ahol Sziszüphosz mögött is dolgos kezek szorgoskodnak. Négy szárnyas alakot látunk, amint kezükben edénnyel egy nagy pithosz pereméig másznak: hüdriákban hordják a vizet, amely beletöltve viszont rendre kiszivárog a víztározóból. Az ábrázolás ritka, egy értelmezés szerint (amely a Gorgiasz egy részletére támaszkodik) a misztériumokba beavatatlan lelkek szenvednek így. Ők legalább nem egyedül küzdenek.
Ezen a területen ismerősebb a szenvedés, amit még többekre: a Danaidákra osztottak. Danaosz ötven – mínusz egy – lánya hasonlóképpen viseli a munka terhét: lyukas hordóba hordják a vizet. Őket látjuk ezen a vörösalakos campaniai hüdrián, azaz stílszerűen egy víztárolásra használt edényen.
Campaniai vörösalakos hüdria (Danaida-festő, Kr. e. 340–320), ltsz. 1867,0508.1339.
© The Trustees of the British Museum
Három nőalak képviseli a nagy létszámú nővér sorsszövetségét: egyikük lent középen felfelé, a célállomásra tekintget, jobbra testvére már hajol a pithoszba tölteni a vizet, a harmadik lány balra fent viszont maga elé tartja talán már kiürített kancsóját. Testével felénk fordul, megtorpanva viszont edényére néz. De hiszen nem ezzel szokott baj lenni, hanem a hordóval.
Az amphorához képest, Sziszüphosz után, megváltozott munkakörülményekkel szembesülünk a Danaida-festő hüdriáján: jobbra kezében talán hangszerrel ül egy ruhátlan ifjú, baloldalt botra támaszkodik egy másik; kutya lépdel felé, és még egy növény is szárba szökken. A campaniai darabokra jellemző díszítő elemek, hullámzó vonalak egészen más környezetet rajzolnak a felesleges erőlködés ábrázolása köré, mint ami a rosszul kiégett feketealakos vázáról köszön vissza.
Odalent, a Halálban biztosan más a hangulat, és nem ilyen szelíd női énekhangon kívánják a Pokolba a munkaszünet nélküli napokat. A vég nélkül küszködők előtt azonban világos lehet a munkaköri leírás, a szerződésben foglaltak értelme – mert lehet ebben meglátni az Értelmet. „Nem hozunk semmit, nem viszünk semmit, csak fényt. Ez az életem, ez az életed.” Egyszer talán majd jól csináljuk.
A Danaida hüdriájára tekint a hüdrián: megismeri önmagát, feladatát, korlátait, egyszerre cselekvőként – és elszenvedőként. Kicsi hüdriám, súlyos nagy terhem, cipelj tovább engem holnap is. Ez pedig csak víz, nem a fájdalom könnye, az tengert töltene.
A borítóképen:
A Danaidák saját lyukas korsóikat töltik a Sztüx vizével. Bernard Picart A Danaidák című nyomata (1724–1733). © The Trustees of the British Museum
A bejegyzésben:
Athéni feketealakos nyakamphora (Bucci-festő, Kr. e. 510–500), ltsz. SH 1493 WAF. © München, Glyptothek
Campaniai vörösalakos hüdria (Danaida-festő, Kr. e. 340–320), ltsz. 1867,0508.1339. © The Trustees of the British Museum
