Nem is gyanítva, hogyan gyötrődnek álmai miatt a tízek, semmi mással nem törődött, csak azzal, hogy azok nem akartak neki hinni, és csak azon járt az esze, hogyan tehetné őket hívőkké – kettős értelemben –: álma valóságában és igazságában. Hogyan érheti ezt el? Ez a kérdés gyötörte, és később maga is csodálkozott, hogy nem talált rá választ, hanem azt kapnia kellett, azaz a válasz önmagától adódott. Ugyanis egyszerűen újra álmot látott: tulajdonképpen ugyanazt az álmot, csak annyival pompázatosabb formában, hogy a megerősítés sokkal nyomatékosabb volt, mintha csupán a kévelátomás ismétlődött volna.
Éjszaka, a szabad csillagos ég alatt látta az álmot, a szérűn, ahol ez időben gyakran töltötte az éjt néhány testvérével és a béresekkel, hogy a gabonát őrizze, amelyet még nem csépeltek ki, és még nem vermeltek el a mezőn; és az álmok forrása felől jóformán semmi fölvilágosítást nem ad, ha megjegyezzük, hogy az égi seregek szemlélése elalvás előtt nyilván színesebbé tette álmát, s egynéhánynak közelsége és alvótársasága azok közül, akiket meg akart győzni, titkon szintén erős ingerrel lehetett álomképeire.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ugyanezen a napon az útmutatás fája alatt a vén Eliézerrel tanulságos beszélgetést folytatott a végső dolgokról, megtárgyalva a világítéletet és áldáskort, Isten végső győzelmét a hatalmak fölött, amelyeknek a népek oly sokáig hódoltak: a Megmentő diadalát a pogány királyok, csillagfejedelmek és állatkör-istenek fölött, akiket meghajlít és ledönt, s az alvilágban elzár egykoron, hogy győzedelmes-egyetlen világuralomra emelkedjék…
Erről álmodott József, de olyan zűrzavarosan, hogy az ítéletidő istenhősének alakja gyermekes elcseréléssel és azonosítással a maga álomszemélyével vegyült álmában össze, és önmagát, a gyermek Józsefet csakugyan az egész állatkörben gördülő világkeringés urának és parancsolójának látta vagy inkább érezte – mert elmondható látomásról ennél az álomnál egyáltalában szó sem lehetett, és elismétlésekor József kénytelen volt a legegyszerűbb és legkurtább szavakra szorítkozni, szinte csak belső átélését jelentve ki, minden cselekmény nélkül, ami nem könnyítette meg a hallgatók dolgát, hogy fölfogják azt.
ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem
MÓZ. 1. 37,9
A bibliai József története a késő-antik textilművészet kedvelt témája volt: gyakran a gyermekek tunikáit díszítették a József ifjúkorát felelevenítő epizódokkal. A nagy méretű, jellemzően kerek ruhadíszek vörös alapon színes gyapjúszállal mintázták meg a jeleneteket: a középső medalionban József álmát, körülötte pedig az Egyiptomba vezető út történetét, amelynek részleteiben alább a plusz-jelekre kattintva lehet elmélyedni.
Szövegrészletek:
Thomas Mann, József és testvérei (Sárközi György és Káldor György fordítása)
A bibliai idézeteket a Károli-fordítás alapján közöljük.
Textilek:
Kiemelt kép fent: Kopt textil József történetével. Köln, Schnütgen Museum. Fotó: Jona Lendering, forrás: livius.org / CC0.
1. részletfotó és lent: Kopt textil József történetével, Kr. u. 7. század. New York, Metropolitan Museum of Art, 63.178.2. Forrás: metmuseum.org / CC0.
2. részletfotó: Kopt textil József történetével, Kr. u. 7. század. Antwerpen, Katoen Natie Collection, 625 © The Phoebus Foundation, forrás: etn-net.org.
