Ezt a kislányt és madarait ábrázoló sírreliefet Paroszon találták 1785-ben – a szigeten a legkiválóbb minőségű márványt bányászták. A sztélének nem csupán anyaga, hanem kidolgozottsága is kiemelkedő: készítője egyike lehetett azoknak a művészeknek, akik a Parthenón díszítésére érkeztek Athénba. A darab Kr. e. 450 körül készülhetett.
A kislány profilból látható, jobb lábára nehezedve áll. Övezetlen peploszt visel, amely vállán meghúzva finoman simul testének nem mindenütt gyermeki idomaira; a háta mögött, egyenesen leomló redők törése alapján mintha nagy volna rá a ruha. A szobrász nagy gondot fordított a haj megformálására: a hátul copfba fogott fürtök rendezett hullámokban, de szabálytalanul kacskaringóznak a lány fején, leengedett haja betakarja tarkóját.
Fejét mélyen lehajtja. Bár az arc kidolgozása szuggesztív, a szobor nem annyira érzéseket örökít meg, inkább a korszak stílusjegyeit viseli magán – a részletekben elmerülve mégis nehéz elvonatkoztatni a valóságtól: egy elhunyt kislány síremlékét látjuk.
A sírművészetben gyakran ábrázolták a gyermekeket kisállataikkal, a fiatalság és ártatlanság jelzésére. A kislány ajkát szinte hozzáérinti a mellkasához szorított galamb csőréhez; a másik, sérült (töredékes) madarat bal kezében szorítja. Mintha épp búcsút venne kedvenceitől, akik gyermekkora meghatározó emlékeit jelenthették. Immár az ő emlékét őrzik, örök mozdulatlanságban.
Kislány sírsztéléje (Kr. e. 450–440) © The Metropolitan Museum of Art / Public Domain
