Gorgós szelence

NEHÉZSÉGI SZINT

Rating: 2.5 out of 5.

Praktikus kis csuprocskákból sohasem lehet elég egy háztartásban, ha pedig egy praktikus kis csuprocska extra védelemmel is el van látva, az még inkább emeli értékét. Így született meg a gorgós szelence ötlete, minden magára adó háztartás elengedhetetlen kelléke. Rejtsük el benne legféltettebb kincseinket, és használat előtt gondoskodjunk a megfelelő óvintézkedésekről, nehogy mi magunk is kővé dermedjünk, amikor ránézünk.


A görög mitológia Gorgói általában ijesztő külsejű, halálos tekintetű lények: kővé válik ijedtében, aki megpillantja rettenetes arcukat, éles agyarukat, kilógó nyelvüket és a hajukban tekergő kígyókat. Perszeusz is csak úgy tudta levágni az egyetlen halandó Gorgó, Medusza fejét, hogy a Pallasz Athénétól kapott pajzsának tükrében nézett rá. A gorgóneion vagy gorgófő az antik művészet kedvelt témája volt: Medusza ijesztő ábrázata gyakran megjelent épületeken, fegyvereken, edényeken és ékszereken, védelmet nyújtva tulajdonosának.


A szelencének először is a testét kell elkészíteni: ehhez a legegyszerűbb egy csellengő papírgurigát használni, a belsejét igényesen feketére festve, a külsejét pedig sötét (barna vagy fekete) dekorgumival borítva.

A szelence alját és tetejét ugyanebből a sötét dekorgumiból készíthetjük el: ha körberajzoljuk a gurigát, meg is van a szükséges méret.

A fedél díszítése lesz az akció legtrükkösebb része. A gorgófő megalkotására több lehetőség is kínálkozik:

a) legyünk bátrak, nézzünk meg húsz gorgót, azután tervezzünk egy huszonegyediket, vagy
b) menjünk biztosra, és kövessünk hűen egy kiválasztottat.

Az előbbi előnyét az alkotás szabadsága, az utóbbiét viszont a megfigyelés pontossága jelenti – vajon észrevettem volna a fogsor gondos átrajzolása nélkül a mintául választott gorgó agyarának finom asszimetriáját?

Aki hozzánk hasonlóan a b) megoldást választja, a legkönnyebben pauszpapírral vagy átütőpapírral – esetleg a papírt óvatosan a monitorra nyomva – tudja átrajzolni az arc vonásait. Az alapot szintén a guriga méretéhez igazítva érdemes kivágni: én a görög vázák színvilágánál maradva narancssárga dekorgumit használtam, de aki a fantasztikusabb gorgókat kedveli, bátran kísérletezhet merészebb színekkel. Ha a papírsablont hozzáerősítjük az arc alapját képező dekorgumihoz, és ismét – jó erősen – átrajzoljuk, halványan követhetővé válik a gorgófő lenyomata, ami a segítségünkre lesz az arcvonások véglegesítésében.

Ebben az állapotban Gorgónk leginkább félresikerült bohóchoz hasonlít, de ne essünk kétségbe, a bárgyú ábrázaton sokat lendít majd, ha kiegészítjük a vörös dekorgumiból kivágott nyelvvel, a barna hajjal, a rémületes agyarakkal ellátott hófehér fogsorral, és jónéhány tekergőző kígyóval (a 8 centi átmérőjű papírgurigát mi 16 kígyócskával körbe tudtuk venni).

A fedélre először a kígyókat ragasztjuk fel sorban, majd jöhet az arc – és kész is a szelence. Jaj annak, aki Gorgónk tekintetével dacolva megpróbálja megszerezni legféltettebb kincsünket, a két utolsó csokis kekszet!


Attikai vörösalakos hüdria, British Museum, 1867,0508.1048 © The Trustees of the British Museum / CC BY-NC-SA 4.0

A dobozka ihletője a British Museum egyik vörösalakos vázája volt. Kr. e. 490 körül készült Athénban, majd az etruszk Tarquiniában került elő; 1867 óta van a British Museum gyűjteményében. Ez persze nem szelence (püxisz) volt, hanem hüdria, azaz vízhordó edény: a képen épp nem látszik, de nem csak két füle van, hanem a gorgófővel átellenben ott egy harmadik is – ennek segítségével öntötték belőle egykor a vizet.

Inspirációként természetesen a Szépművészeti Múzeum rém- és szépséges gorgófői is szabadon felhasználhatók!


A nyitógaléria gorgói:
Keleti görög terrakotta arüballosz sisakos fej formájában, Kr. e. 600–575. New York, Metropolitan Museum of Art, 41.162.74. A kép forrása: www.metmuseum.org (Public Domain).
Bronzpajzs gorgófejes díszítése, Kr. e. 6. század. Olümpia, Régészeti Múzeum. A kép forrása: www.wikipedia.org (Public Domain).
Dél-itáliai gorgófejes terrakotta tetőcserép (antefix), Kr. e. 540 körül. New York, Metropolitan Museum of Art, 39.11.9. A kép forrása: www.metmuseum.org (Public Domain).


  •  
  •  
  •  

Hozzászólás a “Gorgós szelence” bejegyzéshez

Szólj hozzá!