TANÁCSOS:
De hogyan tudnátok az országnak bonyolult és összecsomódzott
Ügyeit ti megoldani, rendezni?
LYSISTRATE:
Hát könnyen.
TANÁCSOS:
Nos? magyarázd meg.
LYSISTRATE:
Mint a fonalunk mikor összebomol, hát fogjuk elébb a csomót, így,
Azután orsóhegyen a szálat – külön, ezt ide, azt oda – húzzuk:
Akképpen e háboru dolgát is, csak bizzák ránk, mi kibontjuk,
Követink által az ügyek szálát – külön ezt ide, azt oda – vonván.
TANÁCSOS:
Hát, esztelenek, fonal és orsó- s gyapjúmunkával akartok
Ti ilyen nagy dolgot elintézni?
LYSISTRATE:
Bizony, és lett volna csak egy csöp
Eszetek, ti is a mi fonalmunkánk’ vennétek elő közügyekben.
TANÁCSOS:
De mikép? hadd lám.
LYSISTRATE:
Legelébb is, mint gyapjúból a juhfürösztőn,
A szennyet kéne kimosni, azaz a városból kibotolni
Mind a ki gonosz, s a királydinnyét, bojtorjánt róla leszedni;
Azután jól meggerebelni ama hivatalra csoportosan össze-
Csapzottakat, és a csombókos tetejét leszakítani mindnek;
Azután pedig a közjóakarat gyapját fésűlni kosárba,
Közzéje vegyítve a zsellért is, s ki hazánk vendége, barátja,
Még a ki adós a kincstárnak, hozzá elegyíteni azt is;
Elkülöníteni a városokat, melyek e honból telepítvék
S melyek orsóval messze kinyújtott fonalakkint szerte hevernek;
Azután mind e fonalat szépen ide, egy pászmába, motólán
Összecsinálgatni, belőle pedig, jó sűrü-tömöttre, tekerni
Nagy gombolyagot, s ebből az öreg Démosnak szőni ruhácskát.
Arisztophanész: Lüszisztraté, 565–586.
Arany János fordítása
Az ókori görög nők életében a szövés és fonás alapvető tevékenységnek számított. A textil előállítása – a kártolástól a pamutgombolyagok szétválogatásán át a kész ruha megszületéséig – rendkívül összetett és gondos munkát igényelt. Arisztophanész idézett komédiájában az asszonyok fognak össze, hogy véget vessenek a poliszok hadakozásának: nem meglepő, hogy Lüszisztraté ezzel a metaforával él, amikor a női szakértelem bevonását javasolja a fokozódó háborús helyzet megszüntetésére. Nem a folyamat egymást követő lépéseit taglalja, hanem egy politikai programot göngyölít fel mind a nemzetközi konfliktusok szétszálazására, mind a polisz békéjének és egységének megteremtésére, amelyet Athén lakóinak összefonódása biztosíthat – így készül a Nép összetartó szövete.
© The Metropolitan Museum of Art / Public Domain
A bejegyzésben szereplő részletfotók mindegyikét ugyanarról az edényről emeltük ki. A feketealakos léküthosz Kr. e. 550–530 körül készült Athénban. A hasán tizenegy nőalak különféle feladatokat lát el: a gyapjút szétszálazzák, majd az elkészült gombolyagokat kosárba gyűjtik és lemérik; ketten szövőszék előtt állva készítik a textilt; ketten pedig a már elkészült takarót emelik föl. Az edény vállán gyűrűző jelenet értelmezése bizonytalanabb: egy ruhába burkolózó, ülő nőalakhoz (talán istennő) két-két ifjú és négy-négy lány közelít – a lányok egymás kezét fogva, kart alkotva táncolnak. A talpalávalót már mi adjuk hozzá: hadd komédiázzunk együtt Lüszisztratével – „de csak egy kicsit”:
A borítóképen – talán nem könnyű rájönni! – a léküthoszon látható szövőszék alsó szegmensét emeltük ki: szövősúlyok tartják feszesen a szálakat, amin a ruha készül. A női kar Otis Redding szerzeményére, Aretha Franklin Respect című számára járja a körtáncot.
Aki pedig Arisztophanész darabjaihoz kapott kedvet, az ókori Epidaurosz színházából szombaton (07. 10.) közvetítik élőben a Békák című komédiát; információ: www.livefromepidaurus.gr.
