Szeressen aki engem ért!
Mit adtok fehér ingemért,
látomásból-szőtt ingemért,
kozmoszfény-fürtsúly ingemért,
űr-tűzfonat lánc-ingemért?
Mit adtok véres ingemért,
verejtékfoltos ingemért,
csöndből-szőtt élet-ingemért,
amely mint vízjeles papír
síkjában a nyomtatott zsír,
borostyánviasz fényű rajz,
világító bozont-tavasz:
Kentaur, Pegazus, sípfújó
Pán, méz-szál vitorláshajó,
amelyen minden pórus-könny,
húsból áradó vízözön,
izzadtság-felhők fénypuha
gyűrés-legyező jégtava,
minden, amit a lét kimond,
a hát, a mell, a láz, a gond.
Juhász Ferenc: A megmaradás-ing, a minden (részlet)
A versrészlet mellett sorakozó képeken ugyanaz a sérült alabasztron látható. Keveset tudunk róla: a Kr. e. 6. század elején készülhetett, Rhodoszon; lelőhelye Kameirosz, talán a keleti görög kultúra egyik tárgyi emléke. A darab ráadásul egészen kicsi, nagysága a tíz centimétert sem éri el, mégis mindhárom nézőpontból fontos részletek rajzolódnak ki rajta. Az edényt korongon, nő alakjában formázták meg (mellét kidomborították), karja a testéhez simul. A nyakrészen még éppen látszanak a hajfürtök, a feje és az alteste viszont már nincs meg, nem tudjuk, biztos lábakon állt-e. Felsőtestét geometrikus mintával díszítették, piros és fekete színű, váltakozó csíkokkal jelzett ruhába öltöztették. A hátán jól látszik, hogy elsötétült az agyag.
Kockás ingét felváltotta a fekete.
A vers forrása: Digitális Irodalmi Akadémia.
Alabasztron (Kr. e. 6. század eleje) © The Trustees of the British Museum. Borítókép: Athéni geometrikus amphora (Athén, Nemzeti Régészeti Múzeum, A 803) rekonstrukciós rajza, Mary B. Moore, ‘Athens 803 and the Ekphora’, in Antike Kunst 50 (2007), 9‒23, 11, 3. kép nyomán.
