Az ókori egyiptomi sírokban szinte minden az öröklétet szolgálta – magát a sírt is az „öröklét házának” nevezték. A Kr. e. 14. században élt Menna sziklába vájt nyughelye a thébai nemesi temető egyik legszebb és leghíresebb sírja (TT69). A falát díszítő mezőgazdasági jelenetek hivatali teendői közepette örökítik meg a „két ország, Felső- és Alsó-Egyiptom ura birtokainak írnokát, a szántóföldek elöljáróját”: a részletgazdag ábrázolások nemcsak a sírtulajdonos által egykor betöltött magasrangú tisztség emlékét őrzik, hanem az egyiptomi naptár alapját képező mezőgazdasági év egyes szakaszainak ábrázolásával egyúttal az élet örök körforgását is biztosítják.

Menna arra vágyott, hogy örökké „kellemesen érezze magát, miközben az igazhangúság kápolnájának (értsd: a sírnak) tökéletes dolgait szemléli”. Kívánsága azonban csak rövid időre teljesülhetett: arcát és tekintetét a sír szinte összes jelenetében megrongálták, néhol még a nevét is eltörölték. A vandalizmus okkal történt. Az egyiptomiak szerint az elhunyt képmása és neve a személyiség fontos, a túlvilági élethez nélkülözhetetlen alkotóeleme, elpusztításuk pedig egyet jelentett az elhunyt végső pusztulásával. Nem tudjuk, mi vezetett a romboláshoz – az adószedő Mennának akár személyes ellenfelei is lehettek, de az sem kizárt, hogy az ábrázolások az Amarna-kor tisztogatásainak estek áldozatul (főként, hogy Mennának még a neve is összecsengett Amon isten akkoriban gyűlöletes nevével).

A pusztítás azonban nem hozott teljes győzelmet. Menna sírfestményei már az ókorban példaként szolgáltak a későbbi thébai temetkezések művészei számára: a mezőgazdasági ábrázolások egyes zsánerjelenetei például szinte pontosan köszönnek vissza egy közeli sír mintegy hétszáz évvel későbbi domborművein.

Menna sírját a 19. század végén Gaston Maspero tárta fel, majd a 20. század elején Robert Mond tisztította meg, aki szinte az egész sírt végigfotózta. A falfestményekről az 1920-as években több dokumentáció is készült, Charles K. Wilkinson, illetve Nina de Garies Davies vízfestményeit a Metropolitan Museum őrzi, és a Metropolitan megbízásából készült el Harry Burton és Albert M. Lythgoe kisfilmje is, amely javarészt a Menna-sír ábrázolásaival veti össze a ’20-as évek mindennapjait a Nílus völgyében, hogy az egyiptomi idő változatlanságát szemléltesse.

Mivel Menna sírja az 1960-as évek óta nyitva állt a nagyközönség előtt, a festmények állapota sokat romlott. A sír teljeskörű digitális dokumentációját, archeometriai felmérését és állagmegőrzését 2007 és 2009 között a Georgia State University csapata végezte el Melinda Hartwig vezetésével. Ezután készítette el a sír többezer felvételből álló fotódokumentációját Ayman Damarany, képeiből pedig Mohamed Abdelaziz alkotta meg a sír nagyfelbontású 3D-modelljét, amelynek segítségével azóta többmillióan járták be Menna nyughelyét – és mondták ki a nevét, újra és újra.

---

Borítókép és részletfotók a Menna-sír falfestményeiről: kaironinfo4u / CC BY-NC-SA 2.0 (forrás: Flickr).
Beszámoló a sír konzerválásról, ill. a digitalizálásról.
Gyümölcsszedő asszony domborműve: Brooklyn Museum, 48.74 / CC-BY.
Civakodó lányok domborműve: University of Chicago, Oriental Institute, E18828.