„… s hosszúárnyú gerelyét csóválva vetette,
s Aiász hétbőrű iszonyú paizsába ütötte,
ott, hol nyolcadikul réz-réteg fedte a pajzsot.
Hat bőrrétegen át behatolt a keményhegyü lándzsa,
és megakadt hetedik rétegjén. Másodikul most
isteni sarj Aiász röpitette nagyárnyu dzsidáját,
s meghajitotta a Príamidészt vele domboru pajzsán.
Tündökölő pajzsán áttört az erősnyelü dárda,
és remekelt-díszű vértjén behatolva megállott:
átellent, lágyéka fölött átszelte az ingét;
félrehajolt Hektór, s kikerülte az éjszinü véget.
S mindkettő megemelt hosszú kelevézzel a kézben
egymásnak rontott, mint nyershusevő vad oroszlán,
vagy mint két vadkan, sose-romló bősz erejében.
Príamidész ezután paizsába talált a középen,
csakhogy az érc hegye elgörbült, nem törte keresztül.
Aiász meg nekirontva döfött paizsába: keresztül
tört, s Hektór rohamát megrendítette a dárda,
úgy hasitott a nyakába: kiszökkent éjszinü vére.
Csakhogy a hős Hektór még így se hagyott föl a harccal:
hátraszökellt nyomban, sziklát ragadott föl a földről
izmos markával, feketét, nagyot és egyenetlent,
s Aiász hétbőrű iszonyú paizsába vetette,
épp közepébe talált: megkondult körben az érce.
Erre meg Aiász még szörnyebb sziklát emelintett,
teljes erővel megcsóválta s a hősre vetette:
pajzsközepét e malomkő-nagy kővel beütötte,
és kedves térdét sértette meg: ez lehanyatlott
pajzsán csüggve; de fölsegitette azonnal Apollón.
Egymást kézitusán most már karddal sebesítik,
hogyha a nagy Zeusznak s a vitézeknek hiradói
nem jönnek: ki a trósz s ki az ércmezü argoszi részről,
Ídaiosz meg Talthübiosz, két bölcseszü bajnok:
hírnöki pálcájuk tartották most közibük; …”
Iliász, VII. 244–277. (Devecseri Gábor fordítása)
Az idézett homéroszi jelenetet egy ókori és két későbbi tárggyal kapcsoljuk össze. Mindegyikre igaz, hogy nem illusztrálják, hanem a maguk módján mesélik el a mitikus történetet. Durisz vázaképén a Kr. e. 5. század elején (fent) a teljes fegyverzetet viselő görög hérósz éppen a ruhátlan trójai királyfi fölé kerekedik. A fegyverzet különbsége nem azt jelzi, hogy Hektór meztelenül ment harcolni, hanem a kép nyelvén fejezi ki: Aiasz most erősebb ellenfelénél. Ahogy az eposzban is, Hektórt Apollón pártfogolja, míg Aiaszt Athéna segíti. A végzetes kimenetel lehetősége pedig ott feszül a jelenetben, hiszen Aiasz lándzsája vészesen közelít Hektór meztelen bőréhez, kettejük feje között pedig ott az elhajított szikla.
22 évszázaddal később John Flaxman rajza (ahogy Tommaso Piroli ennek nyomán készített rézkarca is) a párbaj következő momentumát mutatja: a már karddal küzdő Hektórt és Aiaszt éppen szétválasztják a hírnökök. Durisz feszültséggel teli vázaképe helyett erre a kereknyakú, kékalakos poliészterdarabra (Vintage Supply-műhely, Kr. u. 21. század eleje) az ebből készült minta került. Míg az athéni vázafestő odaírta a szereplők nevét, ezen a paláston – a lépések kockázata alatt – az 1805-ös kiadványban megjelent karc címét kiegészítve a sorozatgyártmány fantázianeve olvasható: The Iliad, Homer.
Borítókép és részletek fent: Athéni vörösalakos külix, Durisz: Hektór és Aiasz párviadala. Kr. e. 490–480 © 1999 RMN-Grand Palais (Musée du Louvre) / Hervé Lewandowski
Részletek lent:
Tommaso Piroli: Hector and Ajax Separated by the Heralds. Rézkarc John Flaxman tervei nyomán (The Iliad of Homer engraved from the Compositions of John Flaxman R.A., sculptor, London 1805) © Fotó: Royal Academy of Arts, London
A Vintage Supply The Iliad Homer Crew pulóvere
