Őszre tücsköt, bogarat

Itt van újra az ősz és vele együtt a kirándulószezon. Ha valakinek esetleg nincs alkalma dombtetőn ücsörögni és a lombok susogását hallgatni, reméljük, örömét leli az aranyló falevelek sokaságában, amelyeket néhány hellénisztikus kori koszorúról válogattunk össze.

Az ókorban nemcsak a költőknek járt az arany- és/ vagy babérkoszorú, hanem az atlétikai versenygyőztesek teljesítményét is hasonlóképpen díjazták. Ezeket a rendkívül sérülékeny darabokat egyáltalán nem, vagy csupán különleges alkalmakkor, kultikus eseményeken, ünnepeken viselték, és többnyire az isteneknek ajánlották föl.

A finoman kidolgozott, részletgazdag koszorúkat leggyakrabban tölgyfa-, borostyán- és mirtuszlevelekről mintázták, a vékony ágakon futó levelek közé pedig más „természetes” elemek – például bogyók vagy kisebb élőlények – is kerültek. A borítóképen és itt látható tölgyfakoszorúban egy méh és két kabóca is elrejtőzött.

Az aranykoszorúk többségét azonban sírmellékletnek szánták – a leghíresebb példákat abban a verginai sírban találták, amelyet sokan a makedón királyi udvar családtagjainak tulajdonítanak. A tárgyakhoz nem csupán a gazdagság és tekintély képzete társult: a koszorúk révén az elhunytak a még viruló élet emlékjeleit is magukkal vitték.

Ez a Korinthosz környékén készült mirtuszkoszorú ki is virágzott. Az évszakok (és a nagybetűs Élet) körforgásában a természet mindig meg is újul ー It blooms to spread love and joy, faith and hope to people forlorn…


A bejegyzésbe font koszorúk:
Az első kollázsban: olajfalevél-koszorú (Kr. e. 4. század) © 2022 Museum of Fine Arts Boston; babérkoszorú (Kr. e. 300–100) © The J. Paul Getty Museum; repkénykoszorú (Kr. e. 4–3. század) © The Metropolitan Museum of Art / Public Domain.
A borítóképen és középen: tölgyfalevél-koszorú (Kr. e. 350–300) © The Trustees of the British Museum.
A virágos aranylevelek: mirtuszkoszorú (Kr. e. 330–250) © The Museum of Fine Arts, Houston.

Szólj hozzá!