Rátérhetünk a lényekre?

Az ókori Mediterráneumban szívesebben ittak fröccsöt, mint színbort – a bor és víz elegyítésére különféle keverőedényeket használtak, ezek egyik típusa a dinosz. A dinosz jellemzően nagy méretű, gömbölyű teste és széles szája van; állványra állították – így merték belőle a bort a lakomázóknak.

A képen látható feketealakos dinosz Kr. e. 525 körül készült, és Etruriában (talán Caerében, az egyik legfontosabb etruszk poliszban) tárhatták föl. A váza egyaránt mutatja a görög (kis-ázsiai) és etruszk művészet vonásait: valószínűleg Ióniából Etruriába bevándorolt görög mester készítette.

Feketealakos dinosz, Kr. e. 525
© 2013 Musée du Louvre / Philippe Fuzeau

Sírból kerülhetett elő, mert az edény teljesen ép maradt, így apró részletei is jól megfigyelhetők. Testét sávokba rendezett motívumok díszítik – hasán felül nyelv-, alul sugárminta fut körbe, illetve lótuszbimbók és nyíló virágok váltják egymást. A peremen borostyánlevél-sort látunk: ez a növény Dionüszosz egyik gyakori képjele. A dinosz funkciójához illeszkedve a legszélesebb sávban Dionüszosz kísérői járnak „körbe-körbe”: a mulatozó társaságot nyolc mainasz és kilenc szatürosz alkotja. Előbbiek szép ruhában, finom kézmozdulatokkal lépdelnek a vad táncot járó szatüroszok között: az állati vonásokkal (hosszú fülekkel és farokkal) ábrázolt, meztelen férfialakok mindegyikét más-más táncmozdulatban festették meg. Csupán egyikük áll – ő lenne a karvezető? „Térülj, fordulj, táncolj…”


A borítóképen: táncoló szatüroszok – feketealakos dinosz részlete, a bejegyzésben szereplő edényhez hasonlóan a Louvre E 736-festő munkája (Kr. e. 530 körül; © 2013 Musée du Louvre / Philippe Fuzeau). A mainaszok és szatüroszok Shirley Ellis dalára perdültek táncra, a mozgóképszerkesztéshez a Judy Garland Show egyik felvétele (1964), s különösen Bobby Banas mozdulatai adták az inspirációt.

Szólj hozzá!