IV.
Az árbóc gerincemmé lesz,
körmöm alól a viasz kiolvad.
VI.
Nem hittem volna senkinek,
hogy létezhet ez a világ.
Csigolyákból építik, az ég
felé tör, fejek búbján túl
éri napvilág.
Mikor hajómon toronnyá válok,
sziréneim éneke hullámba veszett
karcsapás.
Kustos Júlia: A dicső Odüsszeusz kalandjai (részlet)
A Szirén-festő vörösalakos sztamnosza Kr. e. 480–470 körül készült Athénban, de az etruszk Vulciban találták meg, Itáliában; 1843-ban került a British Museum gyűjteményébe. Az ital tárolására szolgáló edény hasát mindkét oldalon díszítették: az egyiken Odüsszeusz szirénekkel való találkozását ábrázolták, a másikon pedig három szárnyaló Erósz-alakot.
A szirénekről úgy tartották, igéző és végzetes énekükkel akadályozták meg, hogy a tengeren hajózók hazatérjenek. A homéroszi eposzban Odüsszeusz viasszal tömi be társai fülét, ő azonban hallani akarja a bűbájos lányok csábító énekét, ezért az árbóchoz kötözteti magát. Az edény hasán is így ábrázolták: a felvont vitorla alatt hátával az árbócnak feszülve áll mezítelenül, a kötelek alkarját szorítják, kézfeje megfeszül; feje búbját is az oszlopnak veti, tekintetét a magasba emeli. Öt társa a hajótestben ülve evez, a lapátok szabályos távolságban merülnek a hullámvonallal jelölt tengervízbe – a hajótaton ülő kormányos vezényletére suhannak. A férfialak baljában az egyik kormánylapátot tartja, a másikat előrenyújtja; szája nyitva, talán az ütemet diktálja. A jelenet azonban nem az ő kiáltásával szólal meg.
Három madártestű, nőarcú alakot is látunk: a sziréneket, énekre nyíló szájjal. Ketten kétoldalt sziklán állnak, egyikük kitárt, másikuk testére simuló szárnyakkal; harmadik társuk sem repül: mindkét szárnyát hátra vetve zuhan. Míg mellette a mozdulatlan Odüsszeusz az ég felé tornyosul, a szirén a mélybe, a halálba száguld, lehunyt szeme jelzi: már csak ő nem látja a napvilágot (még a tovasuhanó hajónak is szeme van) – ebben a megmérettetésben ő maradt alul. Véget vet életének, de ajkát még utoljára énekszó hagyja el: Odüsszeusz már-már túlvilági hattyúdalként hallgatja hangját.
Athéni vörösalakos sztamnosz, Szirén-festő (Kr. e. 480–470) © The Trustees of the British Museum. A borítókép és a legalsó kollázs a jelenet átrajzolt változatából, forrás: Adolf Furtwängler – Karl Reichhold: Griechische Vasenmalerei: Auswahl hervorragender Vasenbilder (Serie III, Tafel 124) München 1932. Kustos Júlia verse a Hullámtörő című kötetében jelent meg (2022).
