Tükröm, tükröm

Tükröt és órát
csakis antik-korában
néznek magáért.
(Fodor Ákos)

Az etruszk bronzművesség egyik jellegzetes műfaját a bronztükrök jelentik. Több mint háromezer darabot ismerünk, többnyire sírokból kerültek elő. Egyik oldalukat fényesre polírozták, esetleg ezüstözték, a hátoldalukat pedig gyakran bekarcolással díszítették. Nyelüket különféle anyagból készítették.

Az ábrázolt alakok és jelenetek sok esetben a női szférához, a szerelemhez, illetve a házasságkötéshez kapcsolódnak – mint ezen a darabon is, amely a Kr. e. 4. század közepén készült, és 1877-ben találták Orvieto és Bolsena között. A körülbelül 16 cm átmérőjű tükör nyele hiányzik, de levélmintával szegélyezett hátlapja teljesen ép.

Etruszk bronztükör (Kr. e. 350 körül)
© The Metropolitan Museum of Art / Public Domain

A jelenet közepén egy fiatal nő toalettjét igazítja: egyik kezével hajához nyúl, a másikban pedig tükröt tart, amelyben arcvonásai is kirajzolódnak; ékszereket visel, de szinte meztelen, vállán átvetett köpenye a háta mögött omlik le. Mögötte egy félig nyitott kosárból illatszeres edények látszanak ki, előtte levetett cipője és összehajtott ruhája. Jobbra egy másik nőalak ül, aki kezében a szépítkezéshez szükséges eszközöket fogja és föltekint készülődő nővérére. A szereplők mellé ugyanis odaírták a nevüket: az előbbi Thetisz, az utóbbi Galéné, Néreusz tengeristen lányai. A bal oldali ruhátlan férfialak, aki hajából és kéztartásából ítélve hirtelen és váratlanul toppan a jelenetbe, Thetisz majdani férje, Péleusz – ők lesznek Akhilleusz szülei.

Péleusszal együtt talán éppen az esküvő előtti, intim pillanatokba nyerhetünk betekintést. Vajon mit mond a tükör a menyasszonynak? S vajon mit lát meg a jövőből a vőlegény?


 


Galéné neve görögül ‘szélcsendet’ is jelent, a Néreusz-lány így az elcsendesedett tenger megszemélyesítője. Frufruigazítás közben könnyű elbizonytalanodni a tükörkép láttán – megnyugtatásul Nico és Lou Reed dalát ajánljuk:

A borítóképen egy apuliai vörösalakos edény (harangkratér) részletét emeltük ki, amely szintén a Kr. e. 4. században készült. A szárnyas, kezében szalagot tartó férfialak Erósz, előtte egy nőalak a kezében tartott tükörre mered – alakjában maga Aphrodité ölt testet, akinek neve a mögötte látható oszlopon olvasható. A tárgyról a Cleveland Museum of Art honlapján olvashatsz bővebben!


A bronztükörről készült rajz forrása: Bonfante, Larissa. 2015. „Etruscan Mirrors and the Grave”, in: Haack, M.-L. (ed.): L’écriture et l’espace de la mort. Épigraphie et nécropoles à l’époque préromaine. Rome: Publications de l’École française de Rome. A publikáció szabadon hozzáférhető: Books Open Edition (fig. 9).

  •  
  •  
  •  

Szólj hozzá!