A mindenség, mint görög vázakép

mondjuk hogy mégiscsak vannak istenek
duhaj egy banda annyi biztos
ülnek a nagy felhőasztal körül
a nemzetségi társadalom primitív
de az adott körülmények közt modern rétegződése szerint
CSESZD MEG mondják az emberi fajra AZ IS VALAMI majd
a nagy hadonászásban
kidöntenek egy kancsó pancsolatlan jó vörösbort
és végigömlik az égen az alkonyat

Orbán Ottó


A nagy felhőasztalt a British Museumban őrzött attikai vörösalakos ivócsésze is megörökítette: ennek a külixnek a fülei között mindkét oldalon, illetve az edény belsejében is lakomázó isteneket látunk. A kevéssé duhaj, sokkal inkább méltóságteljesen ábrázolt párokat névfeliratok azonosítják: az alábbi képre kattintva mi is többet elárulunk róluk.

Műtárgyfotók: A Kodrosz-festő külixe, Kr. e. 430 körül, Vulciból. London, The British Museum, 1847,0909.6 © The Trustees of the British Museum / CC BY-NC-SA 4.0

Vers: Orbán Ottó Szép nyári nap, a párkák szótlanul figyelnek című kötetéből, forrás: Digitális Irodalmi Akadémia.

Borítókép: Őszi naplemente Csanádapácán (Furák Attila fotója, 2020)

  •  
  •  
  •  

Hozzászólások a “A mindenség, mint görög vázakép” bejegyzéshez

  1. Szép, jó, mint mindig. De egy helyesírási megjegyzés a címben: ebben az esetben a “mint” elé nem kell vessző. Nem hasonlító értelmű kötöszó, hanem a “ként” végződést helyettesíti.

Szólj hozzá!