Ott, hol a szép istennő lép, a szemérmes, a partra,
karcsú lába alatt pázsit nő; Aphroditének,
„habszültének” , vagy Küthereiának, koszorúsnak
hívják istenek és a halandók, mert a habokból
lett, s aztán a küthérai néphez jött el először.
Hívják Küprogeneiának Küprosz szigetéről
és Philomédésznek, mert „médosz” a férfi szemérme.
Ennek, alighogy megszületett, Erosz és gyönyörű Vágy
lettek a társai, együtt léptek az isteni körbe.
Osztályrésze pedig kezdettől fogva maradt ez,
istenek és a halandók közt ez jut neki tisztül:
lányos csacska beszédek, igézete csalfa mosolynak,
mézes-mázos szó, édes szerelem gyönyörével.
Hésziodosz: Istenek születése, 194–206.
Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása
A borítóképen látható freskó a tengeren kagylóhéjban érkező Aphrodité istennőt ábrázolja – erről kapta szokásos nevét az a pompeii ház, amelynek falát díszítette: „a kagylós Venus háza”. A Kr. u. 70-es években, tehát nem sokkal a város pusztulása előtt készülhetett.
A freskó a ház belső kertjét lezáró tornác falán látható: Venustól jobbra egy kertrészletet festettek kúttal, madarakkal, fent maszkkal, balra pedig Venus szerelmének, Marsnak a szobrát – a két kép és az alakok arányai egyértelműek. A középső, hatalmas felületet díszítő „festői környezet” nem pusztán tájképként, hanem mitikus helyszínként idézi meg a kéklő habokat – most érkezik ide a legszebb istennő, a tengerből született.
A habszülte Aphroditét gyakran ábrázolták, amint épp felmerül a tengerből és kicsavarja a vizet a hajából; nem kislányként, hanem gyönyörű nőként lépett a partra. Ennek a képnek a témája azonban sokkal inkább epiphaneia – Venus isteni fenségében mutatkozik meg.
A gyönyörű istennő a rá jellemző módon, kitárulkozó szépségében jelenik meg, de nem csábít, hanem önmagára figyel: tekintete nem a nézőre irányul, combja összezárva. Egyetlen köpenyt visel, ez azonban csak a jobb alkarját takarja; ívben lobog a háta mögött, és éppen csak megtartja bal kezének két ujjával. Igazi öltözetét az ékszerei adják: diadém, fülbevaló, nyaklánc, karperec, gyűrű, bokalánc – mind tekinthető védelmező amulettnek is. Jobb kezében arany hajtűt vagy parfüm-cseppentőt tart.
A tengerkék háttérből kiviláglik a teste – ez jellemezte az antik nőideált, nem a napbarnított bőr. Venus lakomázók módján, a jobb könyökére támaszkodva fekszik a kagylón. Ez a képelem nem csupán az istennő születésére utal, asszociatív ereje is nagy: a kagyló jelentésű latin szavak – például a concha – a vulvát is jelölhetik (ez máig megőrződött a neolatin nyelvekben).
Az istennő előtt és mögött egy-egy Erószt látunk – Amor nem csupán Venus gyermeke; a szárnyas alakok az istennő rangjához illő kíséretet is biztosítják. Egyikük delfinen szeli a habokat, Venus dicsőségét hirdeti; társa pedig mintha a kagylóhéjat tolná. Kényelmes utazás az istenek és halandók előtt is tekintélyes istennő számára, aki nem csupán édes szerelmi gyönyört, hanem tengernyi könnyet is magával hoz…
A kép forrása: wikipedia © Stephen Haynes. További fotók és rövid leírások a házról a Pompeii In Pictures oldalán.
