Mindegy az, hogy
a forró este
vagy sima eső
hull a hajunkba,
hogy az apró zizegés
el akar altatni lábon állva
mint a nádat
(összeborult fejük is
álmatlan bólogat egymásnak),
vagy reflektorfény rohan át rajtunk,
mint aki már nézni is unja,
és mindegy, hogy mi kerget össze:
a higanyég súlya
vagy úttalan sötétség,
és mindegy, hogy mi szorít össze:
a víz ütése,
vagy kavics-vicsorgás,
és mindegy, hogy mi üt közénk:
idegen emberi haj,
vagy kifeszített villám.

Amíg csókolsz,
nincs semmi baj.

Balla Zsófia: Csók a parkban vagy esőben