Itt Cerberus, az ádáz, furcsa szörny
három torokból kutyaként ugatja
a latyakba süllyedt embereket.
Szeme piros, szakálla ragacsos,
a hasa nagy, ujjai karmosak,
tépi a lelkeket, szaggatja-nyúzza;
azok bőgnek, mint viharban az eb,
hol ezt, hol azt a felüket takarnák,
forgolódva, nyomorult bűnösök.
Mikor meglátott Cerberus, a hüllő,
pofáit tátva sok fogát mutatta,
egy porcikája sem maradt nyugodtan.
A vezetőm szélesre tárt tenyérrel
jó nagy csomókat markolt föl a sárból,
s a három éhező torokba dobta.
Ahogy a koncért csaholó kutya
megnyugszik, amint kap egy falatot,
s már csak az élelemmel küszködik,
úgy némultak el Cerberus pofái;
máskor úgy harsog a lelkek fülébe,
hogy jobb szeretne süket lenni mind.
Dante Alighieri: Isteni színjáték (Pokol, 6. 13–33)
Nádasdy Ádám fordítása
Még az olümposzi istenvilág előtt, sok szörny szülőanyjától, Ekhidnától jött a világra Kerberosz: a rettenetes külsejű, roppant erejű bestia Hésziodosz szerint testén ötven fejjel született. „Hádész érchangú ebe” az Alvilág őreként senkit nem engedett fel az Erebosz sötétjéből; később úgy mesélték, az illetéktelen behatolók is kénytelenek voltak mákonyos süteménnyel lekenyerezni. A nagy bolyhos azonban nem csupán egy vérszomjas kutya tulajdonságaival bírt, sörényéből és farkából ugyanis kígyófejek ágaskodtak, akár ötven vagy száz is.
A pokolbéli fenevadat jellemzően háromfejű kutyaként ábrázolták, mint ezen a vázán, amelyet Caerében, az egyik legnagyobb etruszk városban készített egy Kis-Ázsiából Itáliába bevándorló görög fazekas Kr. e. 530–500 között. A kép Héraklész egyik munkáját örökíti meg: azt a feladatot kapta Eurüsztheusztól, hogy vigye el neki a szörnyeteget. Az ábrázolás éppen a hérósz visszaérkezését jeleníti meg – rémült megbízója egy hombárban keres menedéket.
Héraklész szokásos képjeleiről ismerhető fel: fejét és vállát oroszlánbőr borítja, jobb kezében bunkós botját emeli a magasba; robusztus lábai erőt sugároznak. Baljával pórázon tartja a hatalmas termetű Kerberoszt, akinek három fejét mind különböző színnel jelölték. A három kitátott szájban jól láthatóan rajzolódnak ki az éles fogak és kiöltött nyelvek; testén hüllők tekergőznek. Nem csoda, hogy Eurüsztheusz félelmében a magasba tárja két kezét.
Kerberosz lendületesen, vicsorogva ront előre, a vaskos nyakból kinövő fejek mind más szögben kapnak a megrettent férfi után. A vázafestő gondosan rajzolta meg a lábizmok megfeszülését, a sörények menetszéltől egyenes szőrszálait is. A véreb háromosztatú trappolását, csaholásának fenyegető ritmusát mi pedig a budapesti Jü zenekar címadó dalában hallottuk visszhangozni:
A bejegyzésben: feketealakos caerei hüdria, Sas-festő, Kr. e. 530–500 (ltsz. E 701). A Dante-idézetet a váza két oldalnézeti fotója fogja közre: a fül alatt egymással szembe egy-egy sas repül, lent pedig egy nyúl menekül. © 1990 RMN-Grand Palais (Musée du Louvre) / Hervé Lewandowski.
A borítóképen: Héraklész kilép a felvilágra vezető ajtón, pórázon vezetve Kerberoszt. Márványszarkofág részlete, Kr. u. 180–200 (Róma, Centrale Montemartini, ltsz. S 1394). A kép forrása: wikimedia, Carole Raddato; leírását és teljes fotóját lásd: flickr, Egisto Sani.
