De nézni, nézni, mondta, mihelyt
enged a füstfüggöny, a résnyi szünetben
a füst, a sav, a lúg, a támadások közti percben
nézni, tudod, mint egy formabontó asztalt
egyszerre látni lapját és profilját
És tenni, tenni, tudod, én szüntelenül cselekszem
történelmet, biológiát cselekszik a testem
és elmélkedni, tudod, nekem a fejem oly furcsa
oly befejezhetetlen
a gömbformát nem is tudom én
miért szerettem
szemgolyót, koponyát, földgolyót, efféle
határolt véghetetlent
de tépett gömbök ezek, kókuszdiók
csapzott rostok halandósága hajával
körbe-szegetten
És nézni fentről, lentről, mindenféle szögekben
körültapogatni a tárgyat néhány szememmel
kivésni vélük a konturt, mosni, ledönteni
míg nyílnak, húnyódnak, nyílnak, nem egyenletes
hullámverésben
s a tárgyakból is kifelé a sok lassú tekintet
odvak hatalmas pillantásai észrevehetetlen
nem mozduló tavakban és kövekben
kinyilazók szilánkos fényjelekben
Bár nem segít, mondta, ez a szétszórt százezer szem
bár nem segít a bioszféra zizegő
seprű-pillája körülöttem
lombok, cédrusok érdes ága
forgó évszak karcai
éj és nap
emelve, hullva felettem
bár nem segít, de nézni, nézni
Nézni, tudod
mint forradás néz, mondta, a fán
Nemes Nagy Ágnes: De nézni
A vers mellett álló mészkőoszlopot és a benne elhelyezett márványarcot 1876-ban találták az Akropolisz azon részén, ahol Aszklépiosz, a gyógyító isten szentélye volt. Az oszlop eredetileg építészeti elem volt, sokáig az Aszklépieionban hagyták, a női arcot mintázó darabot pedig az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrizték. Ma együtt láthatóak az Akropolisz Múzeumban: az arcot visszahelyezték az oszlop egyik erre a célra kivésett fülkéjébe. A sztélé ugyanis – vélhetően a benne elhelyezett, de mára elveszett többi tárggyal együtt – fogadalmi ajándék volt: a feltáráskor még olvasható felirat szerint Praxiasz a felesége érdekében tette a felajánlást Aszklépiosznak.
A fejrészletet reliefből faragták ki, mégpedig úgy, hogy a berakással készült, feketével, barnával és pirossal színezett szempár kapja a legnagyobb hangsúlyt. A hagyományos értelmezés szerint Praxiasz így köszönte meg, amiért Aszklépiosz meggyógyította felesége szemét, habár a korabeli Athénban gyakorinak számító szembetegségre más részlet nem utal. Az arctöredék tekintete azonban metaforikus jelentéssel is bírhat: kifejezheti például Praxiasz vágyát, hogy magára (és feleségére) irányítsa az isten figyelmét, vagy éppen az isten megpillantását is a szentélyben, aki csodálatos módon meggyógyította a feleségét.
Oszlop és márványfej részlete (Kr. e. 4. század közepe), ltsz. ΕΑΜ 15244 © Acropolis Museum, Athens. A borítóképen az Aszklépiosz-szentély maradványai: előtérben a templom látszik, a háttérben a dór sztoa; a bejegyzésben szereplő képeket Hans Rupprecht Goette (Berlin) bocsátotta rendelkezésünkre, ezúton is köszönjük. Nemes Nagy Ágnes verse A Föld emlékei című kötetben jelent meg (1986); forrás: Digitális Irodalmi Akadémia.
