William Butler Yeats (1865–1939) költészetét végigkísérték a Lédák és a hattyúk. Híres szonettjét több változaton keresztül csiszolta tökélyre, míg meg nem alkotta a ma széles körben ismert verziót, amelynek egyik ihletője akár a British Museum kora-császárkori argoszi márványreliefje is lehetett.
A dombormű hatalmas madara kitárt szárnyakkal egyensúlyozva magasodik az összegörnyedő nőalak fölé, akinek tarkóját a csőrében szorítja, miközben hártyás lábfeje a nő combjával forr össze. Léda a bal bokáját kissé felemeli, a kezét nem látjuk – talán a lába közt lehulló köpeny után nyúl, esetleg hárítani (vagy épp segíteni?) próbálja az istent.
Egy gyors ütés! A roppant szárnycsapás,
a rémült lány combját cirógató
hártyás fekete láb – nyakába vás
a csőr: nyílt mellén tollak, mint a hó.
E tollas test malasztját kis keze
mint űzze oldódó combjaitól?
E fehér forgatagban érez-e
mást, mint hogy a roppant szív hol dobol?
Egy lágyékborzongás okozta vert
falak omlását, tornyokét, tetőkét,
s Agamemnon halálát.
……………………….. …….Győztesen
ha már az ég nyers vére szállta meg,
erőt s tudást kapott-e, mielőtt még
a csőr elejtette közömbösen?
A szonett második fele Yeats mesteri játéka a szavakkal: az elliptikus szerkesztésmód, a kétértelmű megfogalmazás és a nyitva hagyott kérdés az erőszak elszenvedőjéből a történelem alakítójává emeli az istenit megismerő Lédát.
A spártai királyné és a hattyú alakját magára öltő Zeusz találkozását az ókori műalkotások is többféleképpen ábrázolták. Egy Kr. e. 4. századi apuliai vörösalakos váza például egyszerre helyezi a jelenetet a szerelem és a halállal elnyert isteni beavatás szférájába.
A kép felső regiszterében a kalandra készülő Zeusz Aphroditéhoz fordul segítségért: az istennő karján pajkos Erósz-figura, kezében iünx, a csábítás eszköze.
Az alsó jelenetben Léda már-már anyai gyengédséggel öleli magához a felé ágaskodó, verdeső hattyút. Társnői magára hagyták, csupán Hüpnosz, az Álom áll mellette, aki pálcájával egy másik világ felé vezeti.
A váza alját átfúrták: nem használatra, hanem a sír díszítésére szánták – a temetőben Léda és Zeusz találkozása a túlvilágra való átlépéssel kapcsolódott össze.
Vers
William Butler Yeats: Léda és a hattyú (1924), Görgey Gábor fordítása.
Műtárgyak
Borító és fent: Márványrelief Léda és a hattyú ábrázolásával. Argoszról, Kr. u. 50–100. London, British Museum, 1973,0302.1 © The Trustees of the British Museum / CC BY-NC-SA 4.0.
Lent: Apuliai vörösalakos váza, Louvre MNB 1148-festő. Kr. e. 330 körül. Malibu, The J. Paul Getty Museum, 86.AE.680. CC0 / Image available under the Getty’s Open Content Program.
Balett
Leda And The Swan. Royal Ballet, London, 2014. Koreográfia: Kim Brandstrup. Tánc: Zenaida Yanowsky és Tommy Franzen. Versek: William Butler Yeats, Leda and the Swan, The Mother of God, előadja: Fiona Shaw. Zene: Nico Muhly. Operatőr: Stephen Standen.
