A sumer irodalomból körülbelül harminc úgynevezett szerelmi dalt ismerünk. Stílusuk hasonlít a bibliai Énekek énekéhez, tartalmuk gyakran testi vonatkozású és metaforákban gazdag.
A szövegek két főszereplője Inana istennő és Dumuzi. Inana Mezopotámiában a Vénusz bolygó istennője, a szexualitás és a harc tartozik hozzá. Dumuzi a férje, aki pásztor, és a királyok (egyik) isteni mintaképe.
A szövegek kontextusáról általában keveset tudunk, a dalokat valószínűleg házasságkötéskor adták elő: a földi menyasszony és a vőlegény ilyenkor szimbolikusan Inana és Dumuzi szerepébe lépett. A szövegekben nem a párok közötti harmónia dominál, hanem inkább a vonzás, taszítás, vágyódás, izgalom, félelem és az elragadottság állapota jelenik meg. A menyasszony több helyen veszekszik a vőlegénnyel – vagy épp ellenkezőleg: alig várja a találkozást. Előfordulnak ugyan a hivatalos esküvőre való utalások is, a dalok azonban sokszor házasság előtti kalandokról szólnak.
Ilyen esetről számol be a következő szöveg is (Kr. e. 2. évezred eleje), amelynek rövid párbeszédében Dumuzi a fiatal Inanát tanítja meg hazudni. Inanát (a szöveg irodalmi dialektusában Gašanna) természetesen nem engedték volna el a szülei Dumuzihoz (akit a szöveg Ušumgalanna néven említ), ezért a találékony udvarló egy évezredek óta ismételt kifogást ajánl. Mi mást mondjon, mint hogy csak a barátnőjénél volt?
Én, Gašanna, tegnap, mikor az időm töltöttem,
Én, Gašanna, tegnap, mikor az időm töltöttem,
mikor az időm töltöttem, mikor táncolgattam,
az idő telt, este lett, mikor dalolgattam.
Elém állt, elém állt,
az úr, az ég barátja, elém állt,
a kezébe fogta a kez(em),
Ušumgalanna a nyakam átkarolta.
„Kedvesem, engedd el a kezem, haza akarok menni,
Mullil barátja, engedd el a kezem, haza akarok menni!
Az anyámnak milyen hazugságot találok ki?
Az anyámnak, Gašangalnak milyen hazugságot találok ki?
„Én megmondom neked, én megmondom neked,
Inana, én megmondom neked, mit hazudnak a nők:
’A barátnőm táncolgatott a tereken,
a dobpergésre táncolva szaladgált.
Szép volt a dal, ez hangzott,
szép volt az öröm, így telt el a nap.’
Az édesanyádnak majd te ezt hazudjad.”
Mi addig a holdfényben sokáig játszunk,
A bőség fényes ágyában kioldom a hajkoronád,
teljen a jó nap jólétben és örömben!
HS 1486 (TMH NF 3 25) – A szerző fordítása.
A borítóképen és a bejegyzésben: párt ábrázoló tábla (Kr. e. 2000–1700). New York, Metropolitan Museum of Art, 32.39.1 / Public Domain.
