Milyen messze még?

Hogy a szépmivü sajkában a szél
fütyülőn tovavitte, s a hánykódó tarajú víz:
rémület ülte szivét meg, az arcán könnyen ömlött,
Perszeuszát megölelve kezével, így nyögött: „Fiam,
engem e vész elemészt, te meg alszol,
tejizű feledés-nyügözött… …Szunnyadozol csak
ércszögü deszkakoporsód
mélyein, éj kormába takarva, lilás homályba…
Átcsap fölötted a víz: tajtéktaréjra,
fütyülő szélre te nem is hederítsz. Bánod is azt!
Csak szúnysz tünde biborhímü ruhádba’ …Csupán
csinos arcod kandikál ki.
Ha tenéked iszonyu volna ez
iszonyu vész: csöpp füled szómra kicsit figyelne!
Akarom: szúnyj, kicsi fiam! Aludjon a tenger
és e végtelen éji rém!”
Ó, Zeusz atya, küldenél bár mentő fordulatot reánk!
Ám, ha szerénytelen e szavam és merész:
a kis fiamért bocsáss meg nekem!

Szimónidész thrénosz-töredéke Danaéról, Jánosy István fordítása


A mitikus hagyomány szerint Zeusz aranyeső alakjában vegyült szerelembe Danaéval, akinek atyja, Akrisziosz a jóslat miatt tengerre vetette lányát és unokáját. A vázaképen a versben megidézett út előzményei láthatók: készül a láda, amelyben Danaé és a csecsemő Perszeusz a tengeren hánykódik majd. A rémült édesanya középen áll, kezét tiltakozva emeli a baloldalt fenyegetőző Akrisziosz felé. Jobboldalt egy dajka tartja ölében a gyermek Perszeuszt.

A részlethez Sufjan Stevens és Angelo De Augustine mitikus utalásokból építkező Olympus című dalát ajánljuk.

Athéni vörösalakos hüdria (Gallatin-festő, Kr. e. 490 körül) © Museum of Fine Arts, Boston. A borítóképen: George Jones (1786–1869) rajza © The Trustees of the British Museum. A Szimónidész-töredék (PMG nr. 543) görögül az Asymptote Journal honlapján is olvasható.

Szólj hozzá!