A bejegyzés borítójául választott képen egy ifjú és egy fiatalabb fiú látható. Előbbi bizonyára harchoz öltözködik: ruháját és vértjét igazítja, és hamarosan átveszi a fiú által felé nyújtott fegyvereket, a lándzsát és a pajzsot. A pajzs domborulatán oroszlán képe rajzolódik ki, amely védelmezni fogja a rá váró veszélyekkel szemben, ugyanakkor harcrakészségét, bátorságát és erejét is megjeleníti. A mögötte álló fiú arca éppen csak kilátszik a védőfegyver fölött, szemét felfelé, az ifjúra emeli – még nem elég nagy hozzá.
A görög-római mitológia talán legnevezetesebb nagymacskája a nemeai oroszlán – csak a legnagyobb hérósz, Héraklész tudta legyőzni. Küzdelmüket számtalanszor, számtalan formában ábrázolták, az összecsapásukat megelőző pillanatot viszont arányaiban jóval ritkábban.

Ezen a boiótiai léküthoszon Héraklész nagy lendülettel az oroszlán felé tart, amely riasztó pofájával, mancsát a magasba emelve támad rá. Ez a munka a hagyomány szerint az első megmérettetés a tizenkettőből. Héraklész tehát vár, hogy jöjjön, jöjjön végre már az oroszlán. A szíve vadul verni kezd, izzad és a hallása is élesebb. Az összes izma megfeszül, a pupillája kitágul – készen áll. Ezt a fiziológiai állapotot, persze, mi, egyszerű halandók nem ismerjük, csak hozzáképzeljük – sőt, ebben az esetben -halljuk.
Jelenkori valóságunkban már nem jön az oroszlán, csak a számláktól és a rémálmoktól kell félnünk. Jóllehet Héraklésznak is több dolga volt a számozható munkáknál, nem csak félelmetes fenevadakkal kellett szembenéznie. Egy gyilkosság miatt büntetésül szolgaságot szabtak ki rá Lüdiában, Omphalé „főnöksége” alatt: a királynő kevéssé tekintélyes, női feladatokat bízott rá, de még a nemeai oroszlán bőrét is kölcsönvette tőle.

Az itt látható pompeii freskón jól látszanak az erőviszonyok. Odafent legyezővel, szépen felékszerezve és felöltözve (ill. kicsit levetkőzve) Omphalé ül, két szolgálólányával mintha bizalmatlanul nézne le a fa alatt elnyúló hérószra, akinek bőre napégetett (kiégett!) a sok-sok munkától. Fegyvereire itt már nem lesz szükség: ezúttal kisebb méretű (és létszámú) „veszélyes lények”, Erósz-alakok fosztják meg buzogányától és akasztják fára íjjal teli tegezét. Munkakörülményei megváltoztak.

Héraklész koszorús fejénél is egy Szerelem áll, gondolatait immár nem az ismert fenevadak töltik ki. Tekintete senkiével nem találkozik, ki- és elfelé néz a jelenetből. Valami más jövő vár rá, mint amivel szembe szokott tudni nézni; talán arra gondol: bárcsak jönne az oroszlán.
A borítóképen: athéni vörösalakos külix tondója (Kr. e. 450 körül, Lüandrosz-festő) © Metropolitan Museum of Art (Public Domain)
A bejegyzésben: boiótiai feketealakos léküthosz (Kr. e. 540 körül) © Musée du Louvre) / Hervé Lewandowski, 2003; pompeii falfestmény (Kr. u. 1. század; Scavo del Principe del Montenegro, VII. 16. 10) © Museo Archeologico Nazionale di Napoli. A kép a szerző fotója.
Kedves Patrícia!
Nagyon köszönöm ezt a remek humorral megírt bejegyzést, a könnyem is kicsordult a nevetéstől, látván, amint szegény héroszunkat kikényszerítik a komfortzónájából.
És az a kompozíció, ahogy a festményen a három nő tekintete szinte a földhöz szegezi, hát…
Köszönöm, hogy bemutattad ezt a képet, kiváló!
Üdy!
Giricz Terka
Kedves Terka, nagyon örülök, hogy tetszett! Köszönöm a visszajelzést! 🙂