Június 22-én nyílt meg a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Múzeumának új kiállítása: a Tűzben született lótuszvirágok a Zsolnay gyár egyiptizáló alkotásaival ismerteti meg a látogatókat. Vajon milyen forrásból merítenek ezek a színes kerámiák? Az ihletadó ókori jelenetek és a tervezés során használt publikációk felkutatása önmagában is izgalmas nyomozás – ilyen kalandra invitálunk az egyiptomi táncjelenetekkel díszített Zsolnay vázák bemutatásával.
A kiállítás 1875-től egészen az 1930-as évekig nyújt áttekintést az ókori Egyiptom inspirálta kerámiákról, amelyek végigkísérik a gyár történetét. A sokszínű produkció létrejötte részben a Zsolnay család szabadkőműves kapcsolataira, a korabeli világkiállításokon és közel-keleti utazásaik során szerzett személyes tapasztalataikra, illetve a kapcsolódó művészeti albumok és tudományos publikációk beható ismeretére vezethető vissza, nem utolsósorban pedig Zsolnay Teréz ókori Egyiptomhoz fűződő személyes kötődésére.
A táncjelenettel díszített vázák az egyiptomi ihletésű figurális díszműáru Zsolnay Teréz és Mattyasovszky Zsolnay László által tervezett sorozatába tartoznak. 
Dekorációjuk az ókori egyiptomi sírokban gyakran ábrázolt akrobatikus tánc jelenetét dolgozza fel, de a kompozíciót – a sorozat többi darabjához hasonlóan – soha nem egyetlen forrásból „másolja”, hanem kitűnő stílusérzékkel és művészi szabadsággal vegyíti a különböző tudományos kiadványokból származó ábrázolásokat, és gyakran ötvözi mintáit egyedi megoldásokkal.
Az egyik ilyen váza tervlapján az „Ermann [sic] Ranke Aegypten” széljegyzet olvasható, ami a jelenet forrásaként szolgáló publikációra utal: bizonyosan ismerték tehát és a tervezés során használták is Adolf Erman és Hermann Ranke monográfiáját (Aegypten und Aegyptisches Leben im Altertum, 1923), ugyanakkor nem zárható ki az sem, hogy jó minőségű képanyaguk miatt Jean Capart (Une rue de tombeaux à Saqqarah, 1907), illetve Gaston Maspero (Art in Egypt, 1912) munkáit is forgatták.
Eszerint biztosra vehető, hogy a Zsolnay vázák dekorációjának mintáját Ankhmahor szakkarai masztabasírja adta (6. dinasztia, Kr. e. 2345–2181): a Hathor istennő tiszteletére előadott tánc ott látható domborműves ábrázolása alapján készült.
Az Ankhmahor-sír táncjelenete Jean Capart könyvében (Une rue de tombeaux à Saqqarah, Bruxelles 1907, Vol. II, Pl. 69), illetve a szakkarai masztaba 6. termének déli falán (fotó: Pécsi Ágnes, 2024)
Az egyik tervlapon és a vázákon hieroglifákkal írt iba ’tánc’ kifejezés az ókori jeleneten is olvasható. A Zsolnay vázákon azonban a tervező a szó egyiptomi írásmódját olykor további jelekkel, a kosár formájú neb-jellel és/vagy egy kétfülű edény ábrázolásával egészítette ki.
A vázák dekoratív mintája is minden esetben egyedi: a táncosnőket ábrázoló frízt saját kompozíciójú, geometrikus díszítés, illetve az ókori áldozati jelenetekről kölcsönzött motívumok, például fügékkel megrakott kosarakból és stilizált növényi ornamentikából komponált dekoráció keretezi. A táncjelenetes vázák matt fehér és piros alapon sárga, barna eosin vagy színes lüszter mázvariációkkal készültek; a kilenc ókori egyiptomi jelenettípust megörökítő, különböző szín-, máz-, méret- és formavariációkból álló teljes sorozat a formatervezés magasiskoláját képviseli.
A kiállítás 2024. szeptember 30-ig látogatható a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Múzeumában (Pécs, Káptalan utca 2.), a kiállítás kurátorai Feró Eszter és Fullér Andrea.
Borítókép, kiállítás enteriőr, műtárgy- és tervlapfotók © Janus Pannonius Múzeum, Pécs; fotográfus: Füzi István.
Köszönettel olvastam ezt a beszámolót és ismertetőt az egyiptomi tematikájú Zsolnayművekről. Ugyanis úgy láttam, hogy az eddigi és igen divatos Zsolnay-kiállítások erre eddig nem hívták fel a figyelmet.
Üdvözlettel: Lakatos Mária
Kedves Mária,
nagyon köszönöm a lényeglátó és pozitív visszajelzést. Örömmel olvastam, hogy érdekesnek találta mind az ismertetőt, mind magát a témát.
Üdvözlettel, Fullér Andrea