Nő, idol


A női alakot ábrázoló terrakotta szobrocska Kr. e. 700 körül készült Boiótiában, Thébaiban. Díszítése a korabeli (geometrikus) vázafestészet jellegzetes vonásait mutatja – a koncentrikusan sorakozó téglalapok mellett kétoldalt vízimadarakat látunk. A műhelyt, amelyben készült, a kutatók Oinokhoé-csoportnak nevezték el. A boiótiai edényekhez hasonlóan ezeket a szobrokat is gyakran díszítették geometrikus elemekkel, körökkel, svasztika-variációkkal (mint például a bostoni Szépművészeti Múzeum egyik darabját), akár emberalakokkal is (lásd a Louvre egy másik példányát).

A 40 centiméter magas figura megformálója különös hangsúlyokkal redukálta az emberi testet. Hosszú a nyak, a széles, lapos fülek elállóak, a szemeket nagy körként rajzolták meg, benne ponttal; a melleket két, arányaiban apró gömbbel jelezték, a vékony karok a testre simulnak. A test egésze, mintha szoknya volna, harang formában szélesedik ki – innen ered a típus neve: harangidol.

A tárgy rendeltetése bizonytalan, de a fej tetején látható lyuk és a lelógó, csizmás lábak alapján talán fogadalmi ajándékként függesztették fel; sok hasonló darabot sírokban tártak föl. Felülről jól látszik a nőalak díszes nyaklánca is, hátul pedig hosszú, hullámokban leomló haja. A válltól vállig futó háromszögmintás sor alatt – szemben az elöl díszesebb ruhával – csupán egyszerű, függőlegesen futó csíkok futnak az alakon: mintha csak egy egyszerű köpenyt viselne. Bár ki tudja… nekünk egy másik redukált test is eszünkbe jutott:

#ItWasNeverADress

A bejegyzés főszereplője: boiótiai harangidol (Oinokhoé-csoport, Kr. e. 700 körül). Az alsó kollázs értelmezéséhez lásd: www.itwasneveradress.org.

Szólj hozzá!