„im én a lakodalmamon
szítom a tűz világát:
be lángol, világol
tenéked, Hümenaiosz, ó,
tenéked, Hekaté, a fény
szűzi násznyoszolyámnál,
ahogyan illő.”
Euripidész: Trójai nők, 316–322.
Fordította: Kárpáty Csilla
A mottóként szereplő tragédiarészletben a trójai királylány, Kasszandra szavait olvashatjuk. Látszólag lakodalomra készül – de Trója pusztulása után rabnő, Agamemnón ágyasa lesz. Anyja, Hekabé azonban nem segít az „előkészületekben”, ezért a menyasszony, kezében esküvői fáklyával, maga énekli dalát Hümenaiosznak, a nász istenének. Kasszandra ugyanakkor előre tudja: miután Mükénaiba érnek, Agamemnónt felesége megöli, s ő maga is a bosszú áldozatául esik – így az alvilági istennőt, Hekatét is megszólítja. A sötétség (egyik) úrnőjéhez szorosan hozzátartozott az égen éjről éjre változó Hold is.
A borítón a görög esküvői szertartás egyik pillanatképe látható. A férj (Péleusz) a szépen felékesített feleséget (Thetisz istennőt) új otthonába viszi. A csuklójánál fogja a kezét – a görögök így szokták ábrázolni az ifjú párt, akiket első közös útjukon a családtagok énekelve-zenélve, fáklyával a kezükben kísértek. A valós élettől ihletett ünnepi jelenet népszerű témája volt a Kr. e. 5. századi művészetnek, főleg olyan típusú tárgyakon ábrázolták, amelyek a házassági rituáléban, vagy a női szférában eleve szerepet játszanak – mint a fenti kozmetikai edény (püxisz) esetében is. Több példány olyan elhunytak sírjából került elő, akik a házasságkötés előtti korban haltak meg.
© Metropolitan Museum of Art / Public Domain
Ennek a darabnak viszont az alakja és a színe is egészen más. A fekete- és vörösalakos edényekhez szokott szemnek talán meglepő is ez a sok szín: a vázát ugyanis a kiégetést követően díszítették, mégpedig szintén a házasságkötés eseménysorából vett jelenettel (a másik oldala díszítetlen). Négy nőalakot látunk, az ábrázolás középpontjában a menyasszonnyal: fejét vékony köpeny fedi, alatta kirajzolódik könyökének és feltartott karjának körvonala. Előtte szépen felékszerezett nőalak – talán egy családtag – lépdel, jobb kezét hátra nyújtva a feleség balját fogja, amely azonban nem látszik a ráborított lilaszínű ruhától. Mögötte koszorút viselő lány halad kézidobot (tümpanon) verve, a jelenet legszélén pedig még egy szolgálólány áll és előre néz.
A hellénisztikus váza a szicíliai Centuripéből származik, a Kr. e. 3–2. századra datálható. Nem használatra szánták, hanem sírbatételre készülhetett: a fedőt rögzítették, amelynek megformálása ráadásul egy épületre emlékeztet – a perem alá vízköpőket idéző oroszlánfejeket illesztettek, a tetejét és a vázatest fölötti sávokat is az épületelemeknek megfeleltethető módon tagolták és festették. A tárgy az „új otthon” tartozékaként utolsó útjára kísérte az elhunytat.
Kasszandra Holdat megszólító imájáról, a fátyolról és a fáklya izzó fényéről Weöres Sándor sorai jutottak eszünkbe, a vázán látható kézidob gyorsuló ritmusát hozzáhallva pedig az a Mordái-dal, amely a szerelmes verset használja refrénként (Sebő Ferenc nyomán). Nem éppen boldog, Hümenaiosznak énekelt nászdal – de ha a sötétség elmúlik, a lépdelő párt kísérő madár a szerelem, a béke és az élet hírét viszi.
A borítóképen: athéni vörösalakos püxisz (Nász-festő, Kr. e. 470–460) © 2013 RMN-Grand Palais, Musée du Louvre) / Tony Querrec
A bejegyzésben: terrakotta váza (Kr. e. 3–2. század) © Metropolitan Museum of Art / Public Domain
A Galagonya a Mordái 2022 őszén megjelent Álom esett a szememre című albumának nyitószáma.
