A thermopülai csata
elmarad (…)
Xerxész visszafordul,
nem akar
nagyobb birodalmat,
Leónidasz földművelésbe kezd.
(Krusovszky Dénes: A thermopülai csata, részlet)
Visszatérő, lelkes olvasóink már megszokhatták dad joke-ba hajló, vicces (vagyis „vicces”) címadásainkat, de talán nekik sem tűnt fel idei legnagyobb (vagyis „legnagyobb”) teljesítményünk: hogy a Kheirón Küldetés mindhárom fordulójának főcíme alliterál! Ősszel Ozirisz oltalmában voltunk, majd Hellász horizontján néztünk szét – versenyzőink pedig éppen a Janus Januarius feladatsorán dolgoznak. Aki esetleg lemaradt decemberi posztunk utolsó mondatairól, és egy római asnál több maradt neki az új évre: a Palladion Perselyben még van hely a Pannon Versenyjátékok támogatására. Janus két irányba néző tekintete egyszerre látja a múltat és a jövőt: bízzunk, sőt, bízunk benne, hogy jobb év elé nézünk!
De hogy januárban ne csak a mínuszokkal vessünk számot, bejegyzésünk terrakotta főszereplőjétől igyekszünk tanulni – ugyanis három lábon áll.
Háromlábú kóthón (Kr. e. 6. század közepe)
© Metropolitan Museum of Art / Public Domain
A képen látható tárgy úgynevezett kóthón, olaj, illetve parfüm tárolására alkalmas edény. A Kr. e. 6. század közepén készült, a Boiótiai Táncosok Csoportjának attribuálják (ide nem kell idézőjel, tényleg így hívják a vázafestő csoportot). Az edény testén szakállas szfinx, griff és oroszlán látható, de a lábakat is díszítették.
Balra a katonák, jobbra a táncosok
© Metropolitan Museum of Art / Public Domain
Az egyiken két, köpenybe öltözött, szakállas harcos áll egymással szemben, mindketten lándzsát tartanak a kezükben; a bal oldali kézmozdulata arra utal, mondanivalója van a másik számára, úgy látszik, beszélgetnek. A második lábon mozgalmasabb jelenet bontakozik ki: két, nos, párnázott fenekű táncost, a boiótiai vázafestészet jellegzetes figuráit ábrázolták, akik szintén egymással szembefordulnak. A harmadik részletből azonban szárnyalva szalad ki a főszereplő – előre, mert dolga van.
Aristaios
© Metropolitan Museum of Art / Public Domain
Ez a különleges alak Arisztaiosz, aki a görög mitológia szerint Boiótiában nevelkedett. Különböző mezőgazdasági tevékenységek fűződtek a nevéhez: elsősorban méhészként tartották számon, de szakértelme kiterjedt az olaj- és bortermelésre is. Itt egyik kezében kapaszerű eszközt tart, amellyel – a múzeumi adatlap szerint – a frissen elvetett magokra húzták rá a földet, hogy más szárnyas élőlények (=madarak) ne lopják ki azokat; másik kezében pedig vödröcskét visz, talán éppen magvak lapulnak benne.
Milyen jó is volna, ha nemcsak a képzeletünk tudna egy olyan jövőbe szárnyalni, ahol mindenki megóvja a munka gyümölcsét, a termést és a földet, vagyis a Földet.
És amiben Boiótiai Táncosok és Beszélő Fejek ironikusan azon keseregnek, hogy a sok-sok gyár, gyorsétterem és gyarló emberi alkotmány helyén ma már semmi más nincs, csak virág… Addig is itt van ez a bizonyos, vidám Talking Heads-dal, csupa boldog zenésszel és előadóval, egy kicsi íróasztalnál:
Krusovszky Dénes verse az Élet és Irodalom karácsonyi számában jelent meg.
