Az Amphiaraos-kratér

A korinthosi kratéron a nyúl Amphiaraos alatt látható. A jós egyik lábával már fellépett a harci kocsira, kezében kivont kardot tart, hátrafordul családja felé. A nyúl a hátsó lábain áll, mellső lábait a lovaskocsinak támasztja, mintha maga is felszállni készülne. Fejét hátrafelé fordítja, visszatekint. Ennek a gesztusnak egy vonása azonban a legtöbb elemző figyelmét elkerüli:¹Furtwängler–Reichhold 1932; Payne 1930; Wrede 1916. a nyúl mozdulata mondhatni megegyezik a felette álló Amphiaraos mozdulatával, rámutatva a két alak értelmezése közti lehetséges párhuzamára.

A nyúl a menekülés, a hátrahagyás képjele lehet,²Mackay 2016, 233. ugyanis amikor az állat veszélyben érzi magát, gyorsan megfordul és elszalad, hátrahagyva üldözőjét. Kettejüket tehát összeköti a menekülés: a csatatérről a jós is „a föld alá menekül” az életére törő thébai hadvezér elől.

Az, ahogyan az állat hátrafordul, egyfajta utolsó visszatekintésként is értelmezhető. A nyulak ugyanis bármilyen messze jutnak otthonuktól, végül mindig hazatérnek. Amphiaraost azonban éppen az otthon vetette ki magából: felesége, Eriphylé elárulta őt. Ez a visszatekintés tehát azt jelzi: a hérós tudja, hogy nem fog többé hazatérni. A nyúl a hátrahagyás képi jeleként utalhat mindarra, amit Amphiaraos a távozásával örökre maga mögött hagy: családot, bosszút és halandó életet.

Fuss, Troilos, fuss!

Kocsira felszállni készülő nyúl ugyan nincs több sem az archaikus, sem a későbbi vázafestészetben, de emberi alakokkal összhangban mozgó nyulak ábrázolására további példákat is találunk.

Az Amphiaraos-kratérhoz hasonlóan párhuzam vonható ember- és állatalakok között a következő kylixen is.³Athéni feketealakos Siana-kylix (C-festő, Kr. e. 575 körül) Metropolitan Museum 01.8.6; BAPD: 300381. A képen egy állig felfegyverzett harcos van ábrázolva, előtte fiatal fiú vágtat lovon. A ló alatt rohanó nyúl, felette ellentétes irányba repülő sas tűnik fel. A lovak előtt pedig nőalak látható, akinek a mozdulatából látszik, hogy szalad.

A jelenet a trójai mondakör egyik történetét beszéli el. A mitikus hagyomány szerint a görög sereg jóslatot kapott, miszerint Trója addig nem fog elesni, míg Priamos fia, Troilos meg nem hal. A görögség legjobb harcosa, Achilleus ezért lesből támadt a kúthoz gyanútlanul vízért érkező Troilosra és Polyxénára, akik hiába próbáltak menekülni. A fiút megölte, a lányt pedig rabul ejtette.⁴A mítosz összefoglalása: Kerényi 1977, 412.

A nyúl teljes összhangban mozog a mellette lévő ifjúval, pontosabban annak lovaival. A félelem jelei figyelhetők meg rajta: felfelé tartott fej, fülek és farkinca.⁵Ezúton is köszönöm Bedő Sándornak, hogy megosztotta velem a nyulakkal kapcsolatos tudását. A nyulak mozdulatainak valósághű ábrázolását minden vizsgált váza esetében Sándor fogalmazta meg. A képen az állig felfegyverzett Achilleust látjuk, amint megölni készül az előle fegyvertelenül menekülő Troilost. Az erőviszonyokat és a történet végét is szépen érzékelteti a hatalmas, erőteljes sas és a teljesen védtelen, rémülten menekülő nyúl képe. A  nyúl ugyanakkor párhuzamba hozható az előtte futó Polyxénával is, akit Achilleus, akár a nyulat elejtő sas, zsákmányként ragadott magával.

A kylix állatalakjainak tehát szintén tulajdonítható metaforikus jelentés: a nyúl a védtelen, sorsa elől reménytelenül menekülni próbáló ifjú és a kiszolgáltatott, rabul vagy zsákmányul eső fiatal lány megtestesüléseként is értelmezhető, míg a sas az elsöprő erő és a váratlan, lesből érkező támadás szimbóluma. A kiszolgáltatott helyzetből még a gyorslábú nyúl sem mindig képes szabadulni.

A táncoló nyúl

Más jelentést hordozhat a következő vázán⁶Athéni feketealakos psyktér (Lydos, Kr. e. 560–540) British Museum 1848,0619.5; BAPD: 310175. ábrázolt nyúl. A vázaképen dionysosi jelenet látható: táncoló satyrosok és mainas lépdel Dionysos vezetésével, a kép közepén pedig két satyros között egy nyúl is megjelenik.

Az állat a hátsó lábain áll, mellső lábait a földről felemelve előre nyújtja. Fejét és füleit figyelmesen tartja felfelé, ugyanakkor mozgásán nem látszik sem félelemre, sem menekülésre utaló gesztus, ugyanis farkincája lefelé áll, ami arra enged következtetni, hogy az állat nyugodt és biztonságban érzi magát.

Ez a nyúl – a korábbi kylixen lévőhöz hasonlóan – két alakkal is kapcsolatba hozható. Mozdulata egyrészt lehet reakció arra, ahogyan nyúl felé a satyros. Ez esetben a mozdulat iránya kétféleképpen értelmezhető: vagy elugrani készül a satyros érintése elől, vagy éppen ellenkezőleg, lefeküdni készül a satyros elé – a nyúl ugyanis, ha megsimogatják, mellső lábait előre nyújtva lefekszik.

Emellett az állat mozgása párhuzamba hozható a felette álló satyroséval is. A nyúl mozdulatát – a satyroséhoz hasonlóan – egyfajta táncmozdulatként is lehet értelmezni. A nyulak, ha örömüket akarják kifejezni, épp úgy, ahogy az állatias satyrosok, egyfajta mámoros állapotba kerülnek, és körbeugrálják vagy „körbetáncolják” örömük kiváltóját. Ugyanez az állapot és mozgássorozat jellemző a hím nyulak párzási táncára is.

Ebben az összefüggésben az sem kizárt, hogy az állat felé nyúló satyros nem megsimogatni, hanem elkapni szeretné azt, hogy szerelmi ajándékként adhassa majd át egy kiszemelt lánynak.

Itt tehát a korábbi példáktól eltérő szimbolikus jelentés tulajdonítható a nyúlnak: a dionysosi szférára, valamint a satyrosokra jellemző mámoros, örömteli állapottal és tánccal hozható összefüggésbe, mindemellett az éppen megszerzendő szerelmi ajándék képi jeleként értelmezhető.

Miképp a szerelemben, úgy a vadászatban

A szerelmi ajándékok adása az antik homoerotikus kapcsolatokra is jellemző.⁷Barringer 2001, 112–117.A leggyakrabban ajándékként adott állatok a kakas, a nyúl, a szarvas és a macskafélék, amelyeket az erastések (idősebb férfiak) adnak át az erómenosoknak (a szeretett ifjaknak). Mindezek nem jelentés nélkül való gesztusok: a kiszemelt személy becserkészése – vagyis az udvarlás – és megszerzése a vadászat szimbolikáját hordozza magában. A vadász és az elkapott zsákmányállat képe egyfajta hasonlatként vagy metaforaként értelmezhető, és a kettejük közti hatalmi vagy erőviszonyokra mutat rá. A szerepek azonban akár fel is cserélhetők, hiszen az erastés a szerelem, azaz az erómenos fogságába esett. Továbbá a vázákon látható és szerelmi ajándékként értelmezhető állatok azokat a tulajdonságokat is megjelenítik, amelyekkel vagy az erastés vagy az erómenos bír. Így például az erastésnek férfias jegyekkel kell rendelkeznie és megküzdenie az erómenosért, míg az ifjak vonzóak, és nem adják magukat könnyen.⁸A szerelmi ajándékokról bővebben: Barringer 2001, főleg 89–101.

Ki lehetett a vadász?

A nyulak termékeny, rendkívül gyors, ezért nehezen elkapható, félénk, ugyanakkor ravasz állatok hírében álltak – bármilyen ellenfelet képesek kicselezni.

Szerelmi ajándékként láthatjuk a nyulat többek közt a Sóklés-festő egyik csészéjén.⁹Athéni feketealakos kylix (Sóklés-festő, Kr. e. 550–500), magángyűjteményben (Svájc); BAPD: 350505. A csésze palástja szinte teljesen díszítetlen, mindkét oldalán palmettamotívum között a ΣΟΚΛΕΣ ΕΠΟΙΕΣΕΝ („Sóklés készítette”) felirat olvasható. Tondójában udvarlási jelenet látható: idősebb, szakállas férfi és szakálltalan ifjú áll egymással szemben, mindketten ruhátlanok. Kettejüket az erastés mögött egy mellső lábainál fogva fellógatott halott nyúl, az ifjú mögött pedig egy hasonlóan a mellső lábainál fogva lógó, halott róka keretezi.

Ahogyan a nyulat, úgy a rókát is gyors és ravasz, nehezen elejthető állatnak tartották: cselekkel kapja el zsákmányát vagy éppen szabadul az őt fenyegető veszélyből. A nyúl és a róka „kapcsolatának” dinamikája pedig párhuzamba állítható az erastés és az erómenos szerepével: a nyúl a róka zsákmánya, egymás kicselezésével pedig egyfajta játszma alakul ki kettejük között; a róka üldöz, a nyúl pedig menekül, míg egyikük fel nem adja.

Ebben az esetben a róka az erastésszel hozható összefüggésbe, aki prédáját kergetve (vagyis neki udvarolva) végül elkapja azt, a nyulat pedig az erómenos személyesíti meg, aki végül megadja magát az erastés közeledésének. Az állatok elhelyezésén ugyanakkor azt látjuk, hogy míg a nyúl az erastés oldalán, a róka az erómenos mögött látható. Bár a képelemek elhelyezésének nem minden esetben tulajdonítható nagy jelentőség, itt mégis felvetődik a kérdés: melyikük is volt valójában a préda?

Abban viszont egyetérthetünk: a róka és a nyúl szerepe nem tud felcserélődni; a róka soha nem lesz a nyúl zsákmánya. A vázafestő az egyes képelemek elhelyezésével mutat rá az alakok közti párhuzamokra, a rókát inkább az erómenosszal azonosítja. Feltételezhető tehát, hogy a két személy között kialakult szerelmi kapcsolatban az erómenos volt a kezdeményező fél, aki ravaszul „levadászta”, vagyis elcsábította az erastést. Így az erastés a ragadozó karmaiba esett préda metaforája.

A történetnek akad azonban még egy szereplője, aki számára a róka, éppúgy, mint a nyúl, zsákmányként szolgál. Ez a szereplő pedig nem más, mint a vadász, akinek a szerepét ebben az esetben nem más, mint Erós öltötte magára. Az, hogy mindkét állatot elejtve látjuk, hasonlatként értelmezhető: ahogyan a vadász elejti a ragadozó- és a prédaállatot is, úgy esett mind az erastés, mind az erómenos zsákmányul a szerelemnek, Erósnak.

Nyúlvadászat az ókori Hellászban

A görög világ más pontjain a vadászat a férfivá válásban, az ifjak férfivá avatásában és a katonai kiképzésben is nagy szerepet játszott. Úgy tartották, az ifjak a vadászat gyakorlásával olyan képességekre (például nyomkövetés, rejtőzködés) tehetnek szert, amelyekre később a csaták során is szükségük lesz.

Ugyanakkor a nyúlvadászat, lévén, hogy nem éppen a legveszélyesebb vállalkozás és a háborúkhoz sem effektíve kapcsolható, leginkább az ifjak „hatáskörébe” tartozott, akik hálót és botokat (lagobola) használtak, hogy csapdába ejtsék és megöljék zsákmányukat. A nyúlvadászat elsősorban a homoszexuális udvarlási jelenetekkel hozható összefüggésbe, ahol a vadászat metaforikus értelemben jelenik meg erastés és erómenos között. A két fél közti ajándékok pedig a „hatalom” és státusz gondolatköréhez kapcsolódnak, aminek az alapját a két fél közötti „hatalom” folyamatos körforgása, dinamikus váltakozása adja: az erastés társadalmi státusszal rendelkezik, az erómenos ereje pedig abban rejlik, hogy képes felkelteni az erastés érdeklődését.

Ezek a homoerotikus kapcsolatok tehát nem csupán az ifjak férfivá avatásában játszottak szerepet, hanem meghatározó részét képezték az arisztokrata férfiak szociális életének, az arisztokrácia által való elfogadásnak és a státusz megerősítésének.¹⁰Krétán például, ha az ifjak sikeresen teljesítették a férfivá avatás szertartását, többek közt egy ivócsészét kaptak, ezzel pedig belépést nyertek a symposion világába, ami az arisztokrata férfiak szociális életének mondhatni központi helye volt. Barringer 2001, 13.

Így tehát felmerül a kérdés: milyen metaforikus jelentésben állhatnak az elejtett nyulak (és velük együtt a rókák) az alábbi vadászjeleneteken?

Pholos és a nyúl

A következő amphorán¹¹Athéni feketealakos amphora (Antimenés-festő, Kr. e. 520 körül) British Museum 1837,0609.42; BAPD: 320127. egy mitikus történet képét látjuk: Héraklés és a kentaur Pholos üdvözlik egymást. Pholos bal kezében ágat tart, amin nyúl és róka lóg mellső lábainál fogva, hátravetett fejjel, tehát feltételezhetően már nem élnek, továbbá lóg mellettük madár is a csőrénél fogva.

Ezen a vázaképen a nyulat az előbbiektől eltérően nem lehet párhuzamba állítani a képen megjelenő alakokkal – a nyúl (a rókával és a madárral együtt) a kentaur sikeres vadászatának képi jeleként értelmezhető.

A mitikus történet egy időrendben későbbi jelenetét láthatjuk a következő kalpison.¹²Athéni feketealakos kalpis (Kr. e. 550–500), műkereskedelem; BAPD: 41559. A mítosz szerint Pholos kentaur az árkádiai Pholoé-hegyen élt egy barlangban. Egyszer vendégül látta Héraklést, amikor a hérós Árkádiában járt az erymanthosi vadkant keresve.¹³Héraklés tizenkét munkájáról bővebben: Kerényi 1977, 275–299. Ám ahogy Pholos kinyitotta borostömlőjét (a vázán kratér) az ott élő többi kentaur a bor illatától őrjöngésbe kezdett és megtámadták őket. Héraklés néhányukat lenyilazta, a többiek a történet szerint délre menekültek. Pholos pedig szerencsétlenség áldozata lett: amikor a hérós mérgezett nyilait szerette volna közelebbről megnézni, egyet a lábára ejtett és a méregtől meghalt.

A képen Héraklést látjuk, jobb kezében oinochoét tart és egy hatalmas kratér fölé hajol, hogy bort merjen. Vele szemben Pholos áll, jobb kezében kantharost, bal kezében pedig ágat tart, amelyről róka és nyúl lóg a mellső lábainál fogva, hátravetett fejjel.

Ezeknek az állatoknak az ábrázolása eltér az előzőektől. A nyúl beesett törzse és vékony lábai, valamint a róka kilátszó bordái, vékony farka és lábai arra engednek következtetni, hogy ezek az állatok már megnyúzták és feldolgozták.

Itt tehát a nyúl (és a róka is) Héraklés és Pholos lakomájára utal. Pholos természetének kettősségét tükrözi, hogy a nyúl mellett a róka is elfogyasztásra kerül. Bár nincs arra ókori forrás, hogy a rókát a húsáért is vadászták volna, a vázakép magyarázható azzal, hogy a kentaurok civilizálatlan, állatias világban élnek, így feltételezhető, hogy ragadozó állatok húsát is fogyasztották. Ugyanakkor a nyúlvadászat mint az arisztokrata ifjak „hatásköre”, valamint a lakoma, a symposion, amely az ókori görög elit szociális életének központja volt, itt egy barbárnak titulált társadalomban jelenik meg – ez árnyalja Pholos alakját. Hiszen akadnak olyan kentaurok, akik beemelhetők a civilizált világba, gondoljunk csak Kheirónra, a hérósok tanítójára.

Összegzés

Összességében tehát annyi biztosan állítható, hogy az elemzett vázákon a nyulaknak minden esetben tulajdonítható sajátlagos funkció vagy metaforikus jelentés, mintegy hasonlatként szolgálnak, egyik sem pusztán dekoratív elem. Utalhatnak védtelenségre, menekülésre, akár dionysosi mámoros, örömteli állapotra. Lehetnek ifjak szerelmi ajándékai, a vadászat párhuzamát hordozva az udvarlás és szerelembe esés jelképei. Emellett láthattuk őket zsákmányállatokként, a sikeres vadászat képi jeleiként, és köthetőek a symposionok világához is.

Az Amphiaraos-kratér nyúlábrázolása valóban páratlan az archaikus kori vázafestészetben, hiszen nincs még egy olyan nyúl, ami harci kocsira készülne felszállni és közben még vissza is nézne. Viszont abban korántsem egyedülálló, hogy a nyúl összhangban mozog a mellette ábrázolt emberrel vagy emberi alakokkal.

Ugyanakkor a korinthosi kratéron a nyúl nem egyszerű képi hasonlatként jelenik meg, mint az a Troilos-csésze vagy a Sóklés-festő kylixének esetében látható. Amphiaraos és a nyúl kapcsolata túlmutat az egyszerű hasonlatok világán és egy teljesen új, még felfedezésre váró utat tár a szemlélő elé.

Czimber Adrienn